Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
8 e helyen lévő vért. A tágult érszakasz falának rugalmas ereje a tágulással nő, ezért ez a részlet megint gyorsan szűkül és ezáltal kitágítja a szomszédos perifériás érszakaszt. Ez így a periféria felé folyton ismétlődik s a tágulás és a nyomásfokozódás mint pulzus-hullám halad végig a verőereken. Végül a hajszálerekben a nagy súrlódás következtében a hullám elenyészik. A vérnek áramlása minden pulzus-hullámmal kapcsolatosan gyorsabbá válik s a hullám után megint lassúbb lesz; a véráramlás sebessége azonban sokkal kisebb, mint a pulzus-hullám terjedéssebessége. Az érfal rugalmasságának fontos szerepe van a keringésben, ez biztosítja, hogy az áramlás folytonos. Ha az artériák teljesen rugalmatlan csövek volnának, akkor csak időnként, minden szisztolekor áramlanék bennük a vér, diasztolekor pedig megszűnnék az áramlás. Mivel azonban az artériák rugalmasságuknál fogva tágíthatok és összehúzódni is tudnak: a diasztoléban sem szűnik meg az áramlás; a szívből ekkor ugyan nem jut vér az aortába, de a rugalmas és összehúzódásra képes verőerek szűkülnek és továbbítják a bennük levő vért, úgy hogy az áramlás állandóvá lesz. A vér áramlásának oka azon nyomás, melyet a szív az aortában létesít. Az aortától a nagy vénáknak a szívbe nyílásáig egyre csökken a nyomás, sőt a vena cavaban kissé negatívvá is lesz. A nyomás azonban nem csökken egyenletesen a vérkörben, hanem ott csökken a legerősebben, ahol legnagyobb az akadály. A legnagyobb akadály a legkisebb artériákban és a hajszálerekben van, ezért a szívtől a kis artériákig lassan, ezekben és a hajszálerekben pedig gyorsan csökken a nyomás. A vénás rendszerben pedig megint csak lassan csökken a nyomás a szív felé, mivel itt az akadály kicsiny. Az artériás és vénás nyomás különbségén kívül a véráram sebessége nagy mértékben függ a vérkör medrének tágasságától is. A meder eleinte, a verőerekben lassan, a legkisebb artériákban és hajszálerekben pedig gyorsan tágul (a tág meder itt valamennyi hajszálér együttes harántmetszete, ez a nagy vérkör hajszálerein kb. 1000-szer olyan tág, mint az aortáé), majd a vénákban a szív felé eleinte gyorsan, azután lassan szűkül. Ennek megfelelően változik a sebesség: az artériákban (másodpercenként kb. % méter) lassanként csökken, a hajszálerekben igen lassúvá lesz (kb. % mm. másodpercenként), a vénákban pedig megint fokozódik és majdnem olyan gyorssá lesz, mint amilyen az artériákban. Azonban nemcsak az artériás rendszerben van az erek falának fontos hatása a keringésre, hanem a vénákban is. A vénabeli keringésre azon nyomás- különbségen kívül, mely a perifériás vénák és a szív között van, még más körülmények is hatnak. A vénák fala puha, könnyen összenyomható, a vénák összenyomásakor pedig a bennük levő billentyűk miatt csak egy irányban, a szív felé folyhat a vér. A vénáknak időnkénti összenyomása tehát előmozdítja a vérnek áramlását a vénákban. Testmozgáskor a végtagoknak helyzete szerint hol szü- kebbek, hol tágabbak a vénák, a mozgás tehát elősegíti a vénás keringést. A mozgás hiánya folytán keletkező vénás pangásnak következményét, a vénáknak kitágulását gyakran látjuk (varix). A vénák kiürülésére ezenkívül még a légnyomásnál kisebb mellkasi nyomásnak is van hatása. Ez is elősegíti a mellkason kívül fekvő vénáknak kiürülését a mellkasban lévő vénákba. Nagy hatása van a vénás keringésre a légzésnek. Belégzéskor a mellüregben a nyomás negatívabbá válik és ez gyorsítja szívó hatásával a vérnek a beáramlását a mellkasban fekvő vénákba a mellüregen kívül fekvő vénákból. Ugyanakkor, belégzés közben, a hasüri nyomás a rekesznek lejebb szállása folytán fokozódik, ami szintén előmozdítja a hasüri vénáknak kiürülését a mellkasi vénákba
