Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
9 Ezenkívül a légzés a kisvérkörben is elősegíti az áramlást, belégzéskor fokozódik a tüdő vérrel való telődése. A vérnyomás tehát nem egyenletesen változik a vérkörben és a vérpálya medre is igen változó tágasságú a nagy vérkör különböző részében. Ezen körülmények a vérkeringés kóros megváltozásakor is fontosak. Az artériákban levő nyomást a szív munkája létesíti, de abban, hogy azokban kellő nyomás keletkezzék, a legkisebb artériák és talán a hajszálerek viselkedésének is igen nagy szerepe van. Feltéve, hogy a szív az időegységben ugyanazon mennyiségű vért sajtolja az aortába, az artériás nyomásnak nem kell egyformának lennie, mert ezen nyomás attól is függ, hogy milyen nagy az akadály a periférián, hogy milyen tágak a legkisebb artériák és hajszálerek, hogy mennyi vér fér el bennük. Ha az artériák és a hajszálerek kórosan tágak, aránylag sok vér fér el azokban és a vér a vénákba is könnyen átfolyhatik, úgy hogy a szívmunka rendes volta dacára is kicsinnyé lesz az artériás nyomás. Ilyen módon csökkenhet az artériás vérnyomás vazomotorbénulás folytán infekciós betegségekben. Ellenkezőleg fokozódnia kell az artériás nyomásnak, ha az artériák és hajszálerek összehúzódtak, ha szűkültek, és ennélfogva aránylag kevés vér fér el bennük és a vérnek átfolyása a vénákba meg van nehezítve. Ilyenkor tehát a nagyobb nyomásnak oka a perifériás akadálynak növekedése, ennek a nagyobb akadálynak legyőzésére létesíti a szív nagyobb munkával az artériás nyomás fokozódását. Ilyen körülmények közt még az esetben is, ha hanyatlani kezd a szív ereje, lehetséges, hogy még a rendesnél jóval nagyobb az artériás nyomás, amint ezt az esszenciális hypertoniás vagy zsugorvesében szenvedő betegen gyakran látjuk, ha a beteg szíve inszufficienssé lesz. Ilyenkor látunk gyakran szívgyengeség okozta pangást igen nagy artériás nyomással. Az artériás nyomás értékelésekor tehát sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az mindig két körülménytől, a szívmunkától és a perifériás akadálytól függ. Nagy vérnyomás még nem jelenti azt, hogy a szív az adott esetben munkáját el tudja végezni és a kis artériás nyomás sem jelenti azt, hogy a szív kimerült, mert mindkét irányban megváltoztathatja a vérnyomást a kis ereknek viselkedése is. Jóllehet az artériás nyomás meghatározásával olyan adatot nyerünk, amely nem egyértelmű, mégis a vérnyomás meghatározása sokszor igen fontos, mert egyéb körülményekből többnyire megítélhetjük azt, hogy a vérnyomás megváltozását a perifériás ereknek vagy a szív erejének megváltozására kell-e visszavezetnünk. Ép emberen a vérkeringésnek igen fontos tulajdonsága az, hogy az életnek sokféle és sokszor hirtelenül változó viszonyaihoz alkalmazkodni tud. Mások a viszonyok fekvő helyzetben, mint pl. ülés, állás, mozgás közben, vagy emésztéskor. Testi megerőltetések vagy pszihikai izgalmak pedig hirtelen megváltoztatják a keringést. Az egészséges ember szíve és verőerei gyorsan alkalmazkodnak a reájuk háramló nagyobb vagy kisebb munkához. Pszihikai izgalmakra vagy a belső szervek működésekor, vagy egyszerű külső ingerekre (hideg, meleg) megváltozik a vérnek eloszlása a szervezetben, bizonyos érterületek kitágulnak, és ugyanakkor más területen kompenzálóan szűkülnek az erek. A kisebb artériákat ezen tágulásra és szűkülésre erősen fejlett izomzatúk képesíti. A vér eloszlásának megváltozása, valamely szervnek bővebb átáramlása létrejöhet a vazomotorok hatására, anélkül, hogy ezért a szív munkájának meg kellene változnia. A végtagok és a hasüri zsigerek erei ezen szempontból egymással ellentétesen viselkednek, és ezért bővérűség keletkezhetik a hasűri szervekben anélkül, hogy ezen érterület tágulása csökkentené a vérnyomást, mert ugyanakkor másutt
