Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A nyelőcső betegségei
A nyelőcső betegségei. BEVEZETÉS. A nyelőcső a garat közvetetlen folytatása. Száját, az orificium superius oesophagi-t a garatot összehúzó izomzatnak legalsó, a gyürüporchoz tapadó rostjai (m. cricopharyngeus) tartják tónusosán zárva; ez a hely a gyürűporc, illetve egyenes fejtartás mellett a VI. nyaki csigolya szintjén, a fogsortól 15 cm- uyire van. Éles határ azonban a garat és a nyelőcső között a nyálkahártyán nem látható és a garat izomrostjai is szinte fokozatosan folytatódnak a nyelőcső hosszanti izomrétegébe. A nyelőcső a fogsortól 40 cm. távolságban, a X. háticsigolya magasságában nyílik a gyomorba, de a gyomor telődésével, sülyedésé- vel együtt a XI—XII. hátcsigolya szintjéig is eljuthat, sőt a gyomornak p. o. a hasfal valamely sérvébe való jutása mélyebbre is vongálhatja. Ezen a helyen a gyomor szája, a kardia, egyben a nyelőcsőnek orificium inferius-a. szabályozza tónusos zárással és elernyedéssel a közlekedést a gyomor 'és nyelőcső között. A nyelőcső egész hossza 25 cm. A trahea és a gerincoszlop között haladó nyaki darabja (pars cervicalis) 4—7 cm. hosszú. A mellkasban, a hátulsó mediaszti- numba jutva (pars thoracalis), az aorta íve, a bal bronhus, a szívburok mögött és a gerincoszlop előtt 14—19 cm. hosszú úton halad lefelé. Az aorta elé kerülve jut át a rekeszen és hasi darabja (pars abdominalis) a gyomorba való benyilásáig 2—4 cm. hosszú. A nyelőcső az alsó részében legtágabb, a gyűrűporc, a bal bronhus magasságában, valamint a rekeszizmon való áthaladásánál a legszűkebb. Ezen utóbbi három hely ismerete, melyeket a nyelőcső „fiziológiás szűkületei“ névvel jelölnek, azért fontos, mert ezeken akadnak fenn az idegen testek, maró méreg megivása után itt fejlődnek ki a zsugorodó hegek, végül ezek a rákos daganat fejlődésének szokásos helyei. Hullán végzett mérések adatai szerint a szükiileti helyek átmérője 13—15:5 cm., az élőben azonban a szövetek tágítható- sága folytán a 15—18 mm.-es szonda is áthaladhat ezeken a helyeken anélkül, hogy a szöveteket károsítaná. A nyelőcső üres állapotban lapos, belégzéskor kitágul. Ez a körülmény felhasználható olyankor, amikor a nyelőcsőben megakadt idegen testet akarunk eltávolítani. A nyelőcső falának vastagsága 3-5—4 mm. Rugalmas rostokban gazdag nyálkahártyáját vaskos, sokrétegű laphám fedi. Néhány nyálkát elválasztó mirigye a tela submucosa-ban foglal helyet. Izomzata kétrétegű; a belső rétegben körkörösen és csavarszerűen haladnak az izomrostok, a külső rétegben hosszanti lefutásúak. A nyaki részben harántcsíkolt izomrostok vannak, de már a mellűri és hasi darabon főképpen sima izomrostokból áll. Nyaki részét az a. thyreoidea superior, a bifurkálás magasságában oesophago-trachealis erek látják el. Az aortából eredő aa. oesophageae propriae csak az alsó részében ágazódnak el és összeköttetésben vannak a pars abdominalis-t ellátó és az a. gastrica sinistra-ból eredő ágakkal. A nyelőcső
