Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A száj betegségei
A száj betegségei. BEVEZETÉS. A szájüreg (cavum oris) csontos vázát a felső é's alsó állkapocscsontok, a fogmedernyújtványok és a felső állcsont szájpadnyújtványa alkotják. Elől az ajkak, oldalról a pofák határolják; a garat felé az isthmus faucium jelzi a határt, amelyet a garatívek, az uvula, a nyelvtő és a gégefedő zárnak körül. Az állkapocs fogmedernyújtványa és az ajak, illetve a pofák között van a vestibulum oris. A száj fenekét, a diaphragma oris-1 a m. genioglossus és a m. mylohyoideus alkotja. A szájüreget kibélelő nyálkahártya hámja többrétegű lapos hám. A nyálkahártya mindenütt erősen rögzített az alaphoz, kivéve a szájfenéken, ahol laza kötőszövet választja el az izomzattól; ezért ez a hely lobos vagy pangásos vizenyő fejlődésére különösen alkalmas. A szájüreget betölti a nyelv; egymásba fonódó harántcsíkolt izomkötegekből áll, felületét nyálkahártya borítja be; izmok erősítik hátul és alul az alsó állkapocshoz, a nyelvcsonthoz és a processus styloideus-hoz. A nyelvhát elülső részét bársonyossá teszik a nyálkahártya íonajszemölcsei (papillae filiformes): az ezek között elszórtan ülő gombaalakú szemölcsök (papillae fungiformes), a nyelv gyökén V alakú vonalban elhelyezkedő 8—10 körülárkolt szemölcs (papilla circumvallata) és a nyelv oldalsó hátulsó részén elhelyezett levélszemölcsök (papilla foliata) oldalfalában vannak az ízlelőbimbck, az ízlés érzékszervének végkészülékei. 4 A szájból a nyirok az állalatti, a nyelv és a pofa nyirokmirigyeibe jut. A száj idegei: 1. a n. trigeminus, amely a szájnyálkahártyának érző idege; a nyelv elülső részének ízérző rostjai ugyancsak a trigeminushoz tartoznak, azonban egy darabon a chorda tympani közvetítésével a n. facialis-szál haladnak, 2. a n. facialis az ajak és pofa izomzatának, 3. a n. hypoglossus a nyelvnek mozgató idege. A száj az emésztőcsatorna kapuja, a szájüreg a táplálék első állomása, amelyen a fogak az ételt megőirlik, a nyelv és a pofa izomzata ide-oda mozgatják és falattá gyúrják a nyálmirigyekből beömlő emésztő és bevonó nedvvel, a szájnyállal. így lesz az ételből a nyelésre alkalmas összeállású és hőmérsékű falat. A száj másik fontos működése a beszéd. A száj betegségeinek legáltalánosabb tünete az ízlés hiánya vagy csökkenése, a betegnek nincsen kedve az étkezéshez, rossz a „szájíze“. Szenved a száj mozgató működése: a rágás, a beszéd és a nyelés. A működés gátlója a fájás. A szájbetegségekben előálló hes 7>ád zavar: j ifiiu^uOTT Megkülönböztetünk: dyslalia nasalis-t vagy rhinolaliát, d. dentalist, d. labialist. A száj mozgató működésének elégtelensége miatt a szájnyál pang, baktériumos "bomlás, fehérjerothadás, zsírsavas és ammoniás erjedés indul meg. ^amely szájbűzt (foetor ex ore) okoz. A szájbűz oka azonban nincs mindig a száj- űrben^ igen sokszor a gyomor és a bél rossz emésztése folytán, vagy valamely elrős illő olajat tartalmazó ételből (fokhagyma) keletkező szagos*, zsírsavas, * ammoniákos, illóolajos gázok a tüdőn keresztül ürülnek ki s okozzák a szájbűzt.
