Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
79 szerző 100 %-ról számol be) ki lehet tenyészteni, tenyészete több kísérleti állatfajon anginát, lázat, bőrkiütést okoz,, sőt az amerikai szerzők önként vállalkozó egészséges és skarláton még át nem esett emberek tonzillájára kenték tenyészetét és típusos skarlátos megbetegedést okoztak. A skarlát-sztreptokokkuszt egyéb hemoli- zises sztreptokokkusz-törzstől jellemző toxinja különbözteti meg, mely a tenyészet filtrátumában kimutatható. E kimutatás azonban körülményes (fogékony ember bőrén vagy fehér kecske bőrén előidézett reakció), ezért sok szerző skarlátgyanúsi angina felületén kimutatott hemolizises sztreptokokkuszt már skarlát-sztrepto- kokkusznak tekint. A tenyészet szűrletének ezerszeres hígításából 0*1 cm3-t skarláton át nem esett ember bőrébe fecskendve, 4—6 óra után az oltás helye körül lobosan beszűrődött erythema keletkezik (Dick- reakció). A bőr pírja kh. 18—36 óra alatt éri el tetőfokát, azután elhalványodik és 2 nap alatt eltűnik. A Dick-próba skarláton át nem esett emberen kb. 40%-ban pozitív, leggyakoribb 4—5 éves gyerekeknél (77 %-ban), a pozitív reakciót a legtöbb szerző a fogékonyság jelének tekinti. Általában leggyakoribb a pozitív reakció a 2—9. életévben, 20 éven túl már csak 20 %-ban pozitív. Bókay János kiemeli, hogy a betegség éppen 4—5 éves korban a leggyakoribb és a Dick- reakció legtöbb pozitív eredményét ugyanezen korban az empíriái tapasztalás tudományos magyarázatának tekinti. A fertőzést a beteg köhögésével, krákogásával a környező levegőbe jutó és abban libegő nyálkacseppecskék közvetítik, de kétségkivüli, hogy a beteggel érintkezésbe jutott tárgyak, a beteg fehérneműi is közvetíthetik a fertőzést. A hámláskor leggyakoribb a fertőzés tovavitele, de nem a levált bőrhám révén, mert ez szírepto- kokkuszt nem tartalmaz, hanem azért, merít a gyógyuló beteg tonzillája ilyenkor tisztul meg végleg s a leváló nyálkahártyarészek több köhögésre ingerük a beteget. Összefoglalóan tehát: a sajátos toxint termelő sztreptokokkusznak a skarlát előidézésében kétségkívül döntő fontosságú szerepe van, de hogy a sztreptokokkuszt a skarlát kórokozójának tekinthetjük-e, vagy pedig árnyékában még más, ma még ismeretlen, eddig ki nem mutatható, talán filtrálható virus is szerepel-e, ma még nem dönthető el. Annyi azonban bizonyos, hogy a skarlát-sztreptokokkusz szerepe nagyobb és fontosabb, mint az egyszerű társuló fertőzésé. Ezt igazolja a skarlát-sztrepto- kokkusszal immunozott ló vérsavójának gyógyító hatása, amiről alább lesz szó. Kórboncolási lelet. A skarlátosi fertőzés a szervezet egész nyirokapparátusának hiperplaziájával jár; jellemző lokalizációi a garatmandola, a nyirokmirigyek és a lép megduzzadása, amit a
