Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
66 jának himlős megbetegedéséhez járuló másodlagos fertőzés fiiltő- mirigygyulladással, gennyes középfülgyulladással szövődhet. Természetesen a másodlagos fertőzés következménye körülírt vagy kiterjedt gennyedés, tályog, nyirokerek fertőzése, sőt a szervezet általános szepszises megbetegedése is lehet. A himlő után gyakran kihull a beteg haja. Ha a gennyes bőrgyulladás elpusztította a hajgyökeret, akkor persze a kopaszság maradandó lesz, de ha a bőrgyulladás nem terjedt a mélybe, ismét kinőhet a haj. A lép a himlőben néha tetemesen megnagyobbodik, máskor, sőt éppen súlyos esetben is, változatlan. A himlő a szemet is gyakran megtámadja, a szemhéjon s a kötőhártyán himlős hólyagok fejlődnek ki, ezek elgennyedése a mélybe terjedő gennyes elhalást, az egész szemgolyó elpusztulását okozhatja. A vázolt típustól a himlő kórlefolyása több irányban eltérhet, ily külön alak a variola confluens. Az arcon, a végtagokon a rendkívül sürü exantéma már a második napon hólyagos; a hólyag tartalma csakhamar elgennyed, a hólyagok összefolynak, az egész bőr vizenyősen duzzadt. Ugyanilyen hevesebb elváltozás kiséri a folyamatot a nyálkahártyákon. A betegség e formájában súlyosabbak az általános tünetek is: a láz igen nagy, gyakori a delirium, a hányás, a hasmenés. A kiterjedt bőrbeli gennyedés tovahaladó általános fertőzés forrása lehet. A variola haemorrhagica (fekete himlő) alapja a himlő kapcsán kifejlődött vérzéses diatézis. Már a kezdeti kiütés is vérzéses lehet, ekkor purpura variolosának, ha pedig a himlős hólyag válik véressé és ez a gyakoribb, akkor variola haemorrhagica pustulosá- nak nevezzük a kórképet. Az egyszerű himlőben is előfordulhat, hogy egyik-másik hóiyag tartalma vérzés folytán véressé válik; e kórformában azonban jellemző a kiütés vérzéses elváltozása. Ily esetben a betegség általános tünetei is rendkivül súlyosak és a halál már a hólyagos kiütés kifejlődése előtt bekövetkezhetik. Máskor — ez gyakoribb — a himlős hólyag tartalma véres. A beteg arcát, egész testét a rendkivül sűrűn elhelyezett véres hólyagok rettenetesen eltorzítják. Véres a nyálkahártyán kifejlődött exantéma is, a szájgaratürben és a kötőhártyán és szörnyen kínos a nyomában fejlődő fekély es gyulladás; az ilyen esetekben a halálozás igen nagy. A himlő enyhébb kóralakját, az ú. n. variolois-t leginkább olyan egyénben észleljük, akinek a fogékonysága védőoltás miatt csökkent. E kórformának inkubációs szaka rövidebb, a kezdeti hőemelkedés nem oly nagy, mint a valódi himlőé és a kiütés megjelenésével a hőmérséklet a rendesre száll alá. A kiütés csekély
