Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
67 kiterjedésű, rendesen nem az arcon, hanem a törzsökön vagy valamelyik végtagon kezdődik, halaványpiros foltokká!, amelyek sokszor hólyagképződés nélkül múlnak el, vagy a kifejlődött hólyagok tartalma alig válik gennyedésessé és hamar beszárad. A gennyedés szakát csekélyebb és múló hőemelkedés kiséri. A kórképet leginkább az jellemzi, hogy a himlő valamennyi tünete sokkal enyhébb alakban jelenik meg s kivált az általános tünetek csekély fokúak. A variola sine eruptione íöbbé-kevésbbé kifejezett tünetekkel kezdődik, de nincs hólyagos átalakulás s a hőmérsék átszállásával már lábbadozó lesz a beteg. Az újabb járványokban több ilyen esetet észleltek, sőt több egész járványt, pl. 1921—1923-ban Svájcban, Angliában, melyben minden egyes megbetegedés olyan enyhe lefolyású volt, hogy az ilyen járványban nem is ismerték fel a hirnlos fertőzést és ebből sok új, felesleges elnevezés, mint alastrim, fehér himlő stb. származott. Kóroktan. A himlő kórokozója eddig ismeretlen. A kórokozóként leirt mikrobák közül egy sem fogadható el: a Guarnieri leírta szemcséket (a himlőhólyag gennysejtjeiben megtalálható fénylő, kerek testeeskék) a himlőhólyaghámsejtek reakciós termékéül tekintjük. Prowazek és Paschen vizsgálatai óta a himlő okozójának inkább a pusztula gennyedségében, valamint az ezzel beoltott nyúl korneáján megtalálható igen apró, V*—1—2 u nagyságú szemcséket tarthatjuk; ezek többnyire apró, kettőspontszerű képletek, amelyeket fonálszerű nyúlvány tart össze. E képlet Berkefeld- szűrőn áthatol, tehát ú. n. „filtrálható virus“, (chlamydozoon variolae), amelynek kórokozó jelentőségét az is megerősíti, hogy míg a Guarnieri-szemcséket a filter visszatartja, addig a Prowazek- Paschen-képletek a szűrletben is kimutathatók és beoltva himlős hólyagot hoznak létre. A himlő vírusa nagy tömegben van a himlős pusztulában, valamint a beszáradt hólyagot fedő pörkben s ezzel a betegség átoltható; de az, hogy a beteg váladékai tartalmazzák-e, nem bizonyos. A virus a szervezeten kívül is igen ellentálló, fertőző képessége nagy. Legjobban fertőz a pusztüla gennyedsége s a beszáradt hólyagról leváló pörk, de kétségtelen, hogy a beteggel érintkezésbe jutott tárgyak, a beteg ruha- és ágyneműje is veszedelmes terjesztői a betegségnek. A tapasztalás azt mutatja, hogy a betegből a környező levegőbe is jut himlővirus és így valószínű, hogy be- lehelés útján fertőzés keletkezhet. A himlő egyike a legfertőzőbb betegségeknek, mely iránt kor- és nemi különbség nélkül minden ember fogékony. Úgy látszik, a terhesség s a gyermekágy fokozza a fogékonyságot. Kórboncolási lelet. A jellemző bőrelváltozás úgy támad, hogy a Malpighi-rétegben a tágult vérérből savós izzadás indul meg, 5*
