Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
62 hogy egészséges ember belében is gyakran található amőba, ez az ártatlan entamoeba coli. Ezzel szemben csakis dizentériás beteg székletétében található az entamoeba histolytica (Schaudinn). Üjabb vizsgálatok (Hartmann) igazolták be, hogy az azelőtt önálló kórokozónak tartott entamoeba tetragena (Viereck) az előbbinek csak fejlődési alakja. A patogén amőba vegetativ alakjának körülbelül 20—25 n nagyságú külső homogén rétege (ectoplasma) jól megkülönböztethető a belső szemcsés állománytól (entoplasma). Az amőba belsejében a táplálék maradványa, ú. m. vörösvérsejtek, hámsejtek s ezekből származó pigment és több vakuola látható. Testéből az amőba protoplazmanyúlványokat bocsát ki, melyeknek élénk mozgási képességét köszönheti. Az amőba szaporodása részben magvának oszlása s a protoplazma felosztódása révén történik (schizogonia). Az amőba a dizentériás székletét nyálkacafa- taiban megtalálható, kivált melegíthető tárgyasztaléi mikroszkópban vizsgálva élénk mozgással tűnik fel. A macska végbelébe befecskendve, típusos dizentériás megbetegedést okoz. Az amőba másik alakja az ú. n. minuta; ez degenerációs képlet, amelyet leginkább idősült esetben találunk. Kisebb mint a vegetativ alak (12—20 /<), ektoplazmája alig különböztethető meg a szemcsés állományú entoplazmától, belsejében alig találunk vörösvérsejtet, inkább baktériumot és keményítőszemcsét. Végül van az amőbának ciszta-alakja is, ez 11—14 a átmérőjű, kerek képlet, ezt egészséges ember bélsarában is megtalálták (1. V. tábla 3. ábra). A fertőzés anyagát, ellentétben a bacillusos dizentériával, leggyakrabban az ivóvíz közvetíti. A kórboncolási lelet. A betegség helybeli elváltozása a vastagbél megbetegedése. A vastagbél, kivált a vakbél s a szigmagörbület tájának nyálkahártyája vérmes lesz s megduzzad, a duzzadásos be- szűrődés a nyálkahártyaalatti kötőszövetben a legnagyobb fokú. A folyamat előhaladása a nyálkahártya kifekélyesedésére vezet, a bélfal többi rétegére kiterjedő, mélyreható, különböző nagysága, felhányt szélű,, véresen beivódott fekélyek keletkeznek. Ezek sorsa a másodlagos fertőzéstől függ, amennyiben a gennyesztő baktériumok tovaterjedő gennyedő folyamatot, a rothasztó mikrobák a bélfal mélyébe terjedő üszkös szétesést okozhatnak. A folyamat könnyen terjedhet a hashártyáig. A fekélyes folyamat rendszerint durvább vagy sugaras elrendeződésű hegesedéssel gyógyul. Kórjelzés. Az amőbás vérhas kivált trópusi betegség, ott ende- miásan fordul elő, ez a körülmény már magában is az amőbás vérhasra irányítja figyelmünket, biztossá a diagnózis azonban csakis a kórokozó amőbának kimutatásával válhat. Gyógyítás. Az amőba okozta dizentéria gyógyítása nagyjában
