Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
63 megegyezik a bacillusos dizentériáéval. A betegség kezdeti szakában hashajtókkal, ricinusolajjal, esetleg kalomellel vagy keserüsó- val törekszünk mehanikai úton a kórokozó eltávolítására. Üjabban leginkább dicsérik az Ipekakuanha alkaloidájának, az emetin-nek, hatását. Merck-féle emetinum hydrochloricum-ből 0-025—0-1-ot fecskendünk bőr alá, naponta három-négyszer két-három napon át. Mühlens inkább ajánlja, hogy négy napon át a teljes napi dózist, 01—0-2 gr.-ot egyszerre fecskendjiik be. Hatására sokszor pépessé válik a széklet s az amőba eltűnik belőle, de a recidiva gyakori. Újabban mindjobban dicsérik az Yatrén hatását. Napi 4—6 gr.-ot porban, tablettában vagy az egész napi dózist egy csőrében alkalmazzák. A legbiztosabban az összehúzó szerekkel, vagy kininoldatos beöntésekkel pusztítható el az amőba. E célból híg, V2%-os tanninos, vagy 1 : 2000, makacsabb esetben 1 : 1000 arányú chini- nutn hydrochloricumos beöntést alkalmazunk, egy Ízben 1 liter oldatot igyekezünk lehető magasra bevinni s a beteg a beöntést lehetőleg sokáig tartsa bent. A kínzó tenezmusosi fájások ellen itten is a belladonna- és ópiumkészítmények hatásosak. A himlő. Variola. A himlő jellemző hólyagképződéssel járó kiütéses hevenyés fertőző betegség; jelentőségéből sokat veszített a kötelező himlővédőoltás óta, de azelőtt a legsúlyosabb járványok alakjában fordult elő, amelynek igen-igen sok áldozata volt. A meggyógyultak arcát eltorzító forradások borították, nagyon sokan elvesztették szemük világát, hallásukat. Az ilyen nyomorékok a községeknek sok gondot és költséget okoztak. Lappangási szaka 10—14 napig tart, ritkábban tovább is elhúzódhat. A lappangási szak tünetet rendszerint nem okoz. A kezdeti szak (stadium prodromorum) többnyire hidegrázással, hirtelen felsizökkenő hőemelkedéssel jelentkezik; a láz már első napon 40° körüli, a második és harmadik napon esetleg még nagyobbra emelkedhet. A hidegrázásban gyakran hány a beteg, a gyermek görcsös rohamot kaphat, sokan heves fejfájásról, szédülésről és igen jellemző húzó kereszttáji fájdalomról panaszkodnak. A szívműködés szapora, a pulzus rendszerint lépést tart a hőmér- sék emelkedésével, ritkán még szaporább, a beteg nyugtalan, gyakran delirál, étvágytalan, nyelve fehér lepedékkel erősen bevont, torka gyakran hurutos, a mandolái duzzadtak, bőre piros, forró. Ez a szak rendesen három napig tart, legjellemzőbb tünete a derékfájás és a láz kifejlődése után rövidesen jelentkező kezdeti kiütés
