Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Herzog Ferenc dr.: A légzőszervek betegségei
540 Orrvérzés. Az orrban apró fekély, berepedés, körülirt állandó hurut sokszor vezet vérzéshez. Az orrvérzés az orrnak betegségein kivül igen különböző betegségekben fordul elő. Fejlődő gyermekek gyakran kapnak orrvérzést. A hemofilia, a hemorrágiás diatézissel járó betegségek (leukémia stb.), a szepszis, az eszenciális hypertonia, a nagy vérnyomással járó vesebajok, heveny fertőző betegségek, főképpen a baj kezdetén, daganat az orrban okozhat ismétlődő, esetleg igen súlyos vérzést az orrból. A vérzés oly erős lehet, hogy a betegen hirtelen súlyos vértelenség keletkezik. Nem ritka az, hogy éjjel támad vérzés a hátulsó orrüregben, ilyenkor a vér beszivárog a garatba s reggel a beteg látszólag vért köp. A vérzés csillapítására legcélszerűbb, ha lehetséges, a vérző helynek megkeresése. Legtöbbször a porcos orrsövénynek elülső alsó végén vérzik a nyálkahártya, a vérző helyhez tehát rendszerint könnyen hozzáférhetünk. Ha nyugodt magatartásra (felesleges törölgetés, orrfúvás elkerülése, hideg víz felszívása) és az orrúknak vattával való kitömésére sem szűnik meg a vérzés, tonogénbe mártott vattával tamponálunk. Ha így sem érünk célt, megkeressük a vérző helyet orrtükör segítségével és a szonda végére olvasztott krómsavval edzzük azt, mire rendszerint megszűnik a vérzés. Ha nem látható a vérzés helye, vagy ha másképpen nem sikerül a vérzést csillapítani, akkor tamponálni kell az orrüreget Bellocq módszere szerint. Az orr melléküregeinek betegségei. Az orrnak csontos vázában üregek vannak, melyek az orrüreggel szabadon közlekednek. Ezen üregek a sinus maxillaris, a sinus frontális, a sinus sphenoidalis és az elülső és hátulsó rostasejtek, amelyek mind a hasonló nevű csontokban fekszenek. Ezen üregeknek nagysága, alakja és ennélfogva helyzete is igen változó, sőt esetleg egyik vagy másik üreg teljesen hiányozhatik. Másrészt az üregek falának vastagsága sem állandó, ami viszont a bennük keletkező lobos folyamatoknak átterjedése szempontjából fontos. A sinus maxillaris, a sinus frontalis és az elülső rostasejtek a középső orrjáratba nyílnak, míg a hátulsó rostasejtek a felső orrjárattal közlekednek, a sinus sphenoidalis nyílása pedig az orr-
