Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A hashártya betegségei
528 sok, igen virulens baktérium kerül a hashártyaürbe. A baktériumok leginkább gennyes vagy gennyes-rostonyás gyulladást hoznak létre. Az általános hashártyagyulladás kórboncolástani képe a következő: A hashártya mindkét lemeze mindenütt erősen belövelt, endotél- borítékának elpusztulása folytán íényevesztett, a pufíadt bélkacsokat egymással rostonyás, illetve rostonyás-gennyes izzad- mány tapasztja össze, a hasűr mélyebb részében, a Douglas-árok- ban ezenkívül genny, gennyes savó, illetve rostonyával kevert gennyedség halmozódik fel. Az izzadmány mennyisége és minősége függ a baktériumfajtól és annak virulenciájától. A kolibakté- rium vagy anaerob baktériumok az izzadmányt evessé, bűzössé változtatják. Ilyenkor az izzadmány gázzal is lehet keverve, amely legtöbbször a bélből származik ugyan, de amely bélátfúródás nélkül rothadás folytán is előállhat. A sztreptokokkusz okozta izzadmány mennyisége néha igen nagy (peritonitis puerperalis). A gono- kokkusz okozta izzadmányt jellemzi fibrinben való gazdagsága, ami a bélkacsok gyors összetapadása folytán a hashártyagyulla- dásnak elhatárolódását segíti elő. Rendkívül virulens fertőző anyag toxinhatás következtében oly gyorsan öl, hogy izzadmánykép- ződésre nem is kerül a sor. A hashártyalemezeknek összetapadásra való hajlandósága okozza, hogy a hashártyagyulladás gyakran nem válik általánossá, hanem határolt marad. Ilyen határolt hashártyagyulladás leggyakrabban a máj és a rekeszizom között, az epehólyag, a féregnyúlvány körül és leginkább a női nemi szervek körül fordul elő (peritonitis circumscripta, illetve abscessus subphrenicus, pericholecystitis, perihepatitis, perisplenitis, periduodenitis, periappendicitis, perimetritis, pelveo-peritonitis). Ha a hashártyagyulladás elhúzódik, illetve meggyógyul, a hashártyára tapadt rostonyás izzadmány szervül, majd kötőszövet képződik, mely a megvastagodott falú bélkacsokat a legkülönbözőbb alakban összetapasztja (peritonitis adhaesiva), az omentumot, a mezenteriumot zsugorítja (peritonitis deformans). Ilyen összetapadásokból származnak a hashártyaűr patológiájában aránylag nagy szerepet játszó peritonitiszes álszalagok. Kórlefolyás és kórjóslat. Az általános gennyes hashártyagyulladás rendkívül súlyos betegség. A fájás állandó fokozódásán kívül mindinkább fokozódik a láz, az érverés szaporábbá és üresebbé lesz, 12—14 óra alatt kifejlődik az általános peritonitisz súlyos képe, melyre azután 1—2—3 nap alatt, ritkábban hosszabb idő alatt bekövetkezik a halál. Az átfúródás okozta hashártyagyulladás lefolyását jellemzi az, hogy az átfúródással jóformán egyidejűleg kollapszus következhet be, melyből a beteg többé ki sem szabadít
