Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A hashártya betegségei
529 ható. Van a peritonitisznek olyan (szepszises) alakja, melyben az általános tünetek állanak előtérben. A leggyorsabban ölő alakja az, amelyben a halál 10—12 óra alatt következik be. Az általános tünetek mellett néha gyorsan fokozódó kóma jelentkezik, úgy, hogy a beteg rövid idő alatt elveszti az eszméletét. Van azonban olyan szepszises peritonitisz is, amidőn a fájás elmúlik és közvetetlenül a halál előtt feltűnő jó érzés (euphoria) mutatkozik borzalmas ellentéteként a^súlvos kollansznsnakT kivált a(puerperalis hashártyagyulladásban fordul ez elő) * A~ gonokokkusz okozta peritonitisz lefolyása rendszerint enyhébb, mert többnyire elhatárolódik és a medenceüregre marad korlátozódva. De még ha a gyulladás általánossá is vált és a tünetek igen súlyos alakban is mutatkoztak, 1—2 hét alatt jobbra fordulhat a beteg állapota. Hasonlóképpen enyhébb szokott lenni a kivált gyermekkorban előforduló pneumokokkusz-peritonitisz lefolyása is. Előfordulhat azonban, bár nagyon ritkán, hogy különféle fertőzés okozta hashártyagyulladás dacára, sok-sok napig vagy több hétig tartó intermittáló láztól kisért nagyon súlyos betegség után mégis teljes gyógyulás áll be. Kórjelzés. Az általános gennyes hashártyagyulladás súlyos alakjának kórjelzése nem ütközik nehézségbe. A jellemző anam- nézis, a meteorizmus, az exszudátum kimutathatósága, a szék- és 'szelrekedés, a súlyos vérkeringési zavar többnyire kétségtelenné teszi, hogy általános gennyes hashártyagyulladás kezdődik. Sokkal fontosabb azonban a korai kórjelzés, amikor bélhudés és vazomotor- hűdés még nincsen és amikor elsősorban a jellemző kezdet, a még határolt érzékenység vagy legalább is a has általános érzékenységének határolt helyen erősebb volta, az e helyen, vagy az egész hason mutatkozó „défense“, az érverésnek a hőmérsékhez viszonyított szapora vőTTa~~a-4egfontosabb diagnosztikai jel. Természetes, hogy amennyiben lehetséges, nemcsak a kezdődő hashártyagyullia- dást, de annak okát is meg kell állapítanunk. Nehézséget okozhat az általános liashártyagyulladásnak az elkülönítése a határolt gyulladástól. Az utóbbit is kiséri hányás, csuklás, iaz egész has érzékeny volta, az érzékenység azonban rendszerint nem olyan fokú és ami a legfontosabb, az általános tünetek nem oly súlyosak (az érverés nem olyan aránytalanul szapora, nem annyira üres, facies abdo- minalisa a betegnek nincsen, vagy alig van). Gyakran nehéz a hashártyagyulladás elkülönítése hasonló tüneteket okozó más betegségi állapottól, pl. nagyfokú meteorizmussal és súlyos általános tünetekkel járó hasi hagymáztól, a bél mélyre terjedő fekélyesedésével járó állapottól. Fontos az általános hashártyagyulladá _ tése a bélBelorvostan tankönyve. I. 3. kiadár ■ ■ A0306$//
