Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A hashártya betegségei
527 súlyos keringési zavar, melyet elsősorban toxin felszívódása, valószínűleg azonban a hashártya felől reflex is vált ki. A n. splanchnicus területén értágnlás folytán óriási a vérteltség, a test többi részében, valamint a szívben ezzel szemben kevés a vér. Kóroktan és kórboncolástan. A hashártyagyuiladást az esetek legnagyobb számában fertőző anyagnak a hashártyaürbe való kerülése okozza; rnehanikai (idegen test, kocsányacsavarodott petefészekdaganat), valamint kémiai ok (a méhkürtön át a hasűrbe kerülő gyógyszer) nagyon ritka. Az esetek nagy számában a fertőzés forrását könnyen ki lehet mutatni. Aránylag ritka az a has- hártyagyulladás, amidőn a fertőzés a vérből kerül be a hashártya- űrbe. Ilyen: az izületi gyulladással kapcsolatban mutatkozó csúzos hashártyagyulladás, mely azonban a mellhártya-, valamint a szív- burokgyulladásnál sokkal ritkább, de rendszerint azokkal együtt fejlődik (polyserositis). Ez talán a hievenyés hashártyagyulladás egyedüli alakja, amelyben az izzadmány savós-rostonyás. Ritka a vérből a hashártyaürbe kerülő pneumokokkusz-fertőzés, amely kivált a gyermekkorban fordul elő (felette rohamos kezdet, 39—40° láz, nagyfokú elesettség, hasmenéses szék), felnőttön ritka, még leginkább idősült vesebaj (nefrózis) szövődményeként fordul elő. Az esetek legnagyobb számában a fertőző anyag a szomszédságból kerül a hashártyaürbe. A fertőzés leggyakoribb kapuja a női nemi szervek, valamint a gyomor és a bél. Az első, kivált mint gyermekágyi és mint gonorrhöás hashártyagyulladás fontos; a fertőző anyag vagy a kürtön át kerül a méhből a hashártyaürbe, vagy a nyirokutakon keresztül, gyakran anélkül, hogy a fertőzőanyag behatolási helyén bármilyen elváltozás is kifejlődnék. A gyomornak és bélnek sok megbetegedése okoz hashártyagyuiladást, elsősorban azok, melyek a gyomor és a bél falának megszakításával járnak; ilyen: a gyomorfekély, a tifuszos, dizentériás, gümős, valamint dekubituszos eredetű fekély helye, a féregnyúlvány át- fúródása, szúrás, lövés, operáció stb. A hashártya fertőzése történhet továbbá a máj, illetve az epeutak felől is, léptályog betörhet a hasürbe, a hólyag, illetve húgyutak felől (cystitis, pyelonephritis), a mellhártyagyulladás kórokozója átterjedhet a rekeszizom nyirokrésein át a hashártyára A baktériumok közül legfontosabb a sztreptokokkusz, a sztaíilokokkusz, a b. coli, már ritkább a gono- kokkusz, a pneumokokkusz stb. A hashártyagyulladás kiterjedése és súlyossága elsősorban a hashártyaürbe kerülő baktériumok számától és virulenciájától függ. A hashártya ellenállása baktériumokkal szemben aránylag nagy; ezen tényezők azonban nem tudják meggátolni a hashártyagyulladás kifejlődését és általánossá válását, ha rövid idő alatt
