Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A hashártya betegségei
526 A has erős puffadtsága miatt a rekesz erősen feltolt, a tüdő alsó karélya összenyomott, a légzés főképpen mellkasi, rendkívül szapora, felületes. A hasnak megtapintása kideríti, hogy a has különböző helye, különböző mértékben feszes. A kopogtatás az egész hason mindenütt egyformán dobos hangot ad, a feszesség néha oly nagyfokú, hogy a kopogtatása hang gyakran tompulttá válik. Az általános hashártyagyulladás rendszerint izzadmányt termel, mely többnyire van olyan fokú, hogy kopogtatással a has alsó részében kétoldalt tompulat alakjában kimutatható. A beleknek puffadtsága, valamint összetapadása miatt a folyadék mozgása helyzetváltozáskor — mely különben a fájdalmasság miatt gyakran nehezen kivihető vagy egyáltalában meg sem kísérelhető — korlátolt; ezen összetapadások okozzák, hogy gyakran a has különböző helyén is kaphatunk tompu,latot. A rekesz erős feltolatása miatt a szívtompulat, a májtompulat a rendesnél magasabban kezdődik, a szívcsúcslökés gyakran a 4-ik, sőt a 3-ik bordaközbe kerül. A májtompulat elül megkisebbedhet, sőt el is tűnhet. Ha az eltűnés olyankor állapítható meg (célszerű a beteget erre nézve baloldalfekvésben is vizsgálni, amikor is a jobb hónaljban lehet a májtompulat helyén dobos kopogtatási hangot kapni), amikor erős meteorizmus még nincsen, akkor ez nagyon fontos jele annak, hogy gáz van a szabad hasüregben (pneumoperitoneum). Ha azonban a puffadtság már nagyfokú, akkor e tünet nem bizonyít, mert részben a májnak a feltolatás folytán bekövetkezett ékállása, részben bélkacsnak a máj és hasfal közé való helyeződése is okozhatja. Kivételesen, kivált a májtájékon, peritoneális dörzsölést lehet hallani és tapintani is. Ami az általános tüneteket illeti, feltűnik első pillanatra a beteg erőbeli állapotának e-vorsan fokozódó romlása. A beteg el- ernyedt hátfekvésben van, arcán a facies abdominalis kifejezésé- vei. Az arc nagyon sápadt, beesett, úgyszintén a szem is, az orr- . xsúcs kihegyesedett, hűvös, az aikak szederjesek, a nyelv egészen száraz. A^végtagok hűvösek, kékes színűek. Az érverés fokozato- san szaporábbá és üressé válik, száma 120—140, majd fonálszerűvé, alig tapinthatóvá lesz. A légzés szapora, felületes, száma percenként 30—40. Kevés kivételtől eltekintve a beteg lázas. A hőmérsék elérheti a 40—41 C°-t, rendszerint remittáló, szabálytalan jellegű. Gyakran a hónaljban rendes a hőmérsék, sőt a rendes alá sülyed, a végbélben pedig 2—2V2 fokkal nagyobb. Az érverés mindig szaporább, mint amennyi megfelelne a hőmérséknek. Az öntudat kezdetben teljesen tiszta, ritka a zavartság vagy delirium. Az általános tüneteknek legfőbb oka kétségtelenül az a
