Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A hasnyálmirigy betegségei
516 szteapszin útját a tripszin készíti elő: feloldja a sejtmagot és a sejt elhal. Tudjuk azonban azt, hogy a hasnyálmirigy fermentumai zimogen alakjukban vannak a mirigyben és csak a bélben az epétől és az enterokináztól nyerik emésztőképességüket. Ahhoz tehát, hogy a mirigy állományában ez az emésztődés megindulhasson, szükséges egyrészt az, hogy az ú. n. aktiváló anyagok (epe, entere- kináz, vérsavó) valamelyike a pankreaszba bejuthasson és ott a trip- szinogent és a szteapszin profermentumát tripszinné és szteapszinná alakítsa; de szükséges másrészt az is, hogy a hasnyálmirigy sejtjei már előzőleg épségükben és életképességükben károsodjanak. Ilyen előmozdító okok a fertőzésen kívül mehanikaiak (trauma) és kémiaiak (mérgezés) is lehetnek. Úgy látszik, hogy a hájas emberek, továbbá az alkoholisták hajlandósággal bírnak e bántalomra. Valószínű, hogy az esetek egy része luesz közvetítésével támad. A betegség gyakran igen bő étkezés okozta gyomorrontás után, pankreaszkőbetegség folytán, a pankreaszba átfúródó kerek gyomor- vagy duodenumfekély kapcsán, nem ritkán epekőbetegség kapcsán támadt; a fertőzés az epevezetőről a hasnyálmirigy fejére könnyen átterjed, akár közvetetlenül, akár a nyirokutak közvetítésével. Gyógyítás. Mihelyt felismerjük a bajt és a beteg általános állapota még reményt nyújt arra, hogy a műtétet kibírja, a seborvosi beavatkozás van helyén: a hasnyálmirigy környékének feltárása, a kóros folyamat tovaterjedésének meggátolása céljából, ami persze csak részleges elhalás, vagy tályogkeletkezés esetében lehet eredményes. ’ Az idősült hasnyálmirigy-gyulladás. Pancreatitis chronica. Tünetek. A legfőbb tünet az időnkint ismétlődő kólikás fájás, amely legtöbbször étkezés után, valószínűen a fokozódó mirigyműködést kisérő bővérűség folytán erősödik. A fájás helye a has közepe a köldök felett és nyomásra is a legjelentősebb fájást a beteg ezen ia helyen, vagy ettől kissé jobbra jelzi. Néha baloldali vesekőkólikás fájáshoz, máskor teljesen az epekőkólikához hasonlít. Más fontos tünet a hasmenés; ez már csak előbbrehaladott betegségben fejlődik, kezdetben a bélsár nagy tömege és zsírossága jellemző. Az étvágy általában jó, a betegek mégis inkább koplalnak, hogy a fájást elkerüljék. A tökéletlen táplálkozás következtében a betegek lesoványodnak. A has mélyében, a köldök felett és attól jobbra néha ki lehet tapintani a hasnyálmirigy megnagyobbodott fejét, amely esetleg daganat módjára összenyomja az epevezetőt és sárgaságot okoz. A sárgaság állandóan megmaradhat, az epeutak
