Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A hasnyálmirigy betegségei
517 és az epehólyag kitágulnak és a megnagyobbodott, fájdalmatlan, feszes epehólyag kitapintható (Courvoisier tünete). Néha állandó cukorvizelés is van. Gyakrabban csak cukorevésre előálló cukor- vizelést (alimientumos glikozuria) állapíthatunk meg. Kórlefolyás és kórjóslás. A betegség előrehaladó természeténél fogva a tünetek mindinkább fokozódnak. A nagyobb tömegű és emésztetlen béltartalom állandó ingere következtében súlyos hu- rutos bélgyulladás fejlődhet, amely a táplálékok felhasználását még inkább meghiúsíthatja és állandó hasmenést okoz. A mirigy állományának elterjedt pusztulása következtében a diabétesz állandósul. Mindezen okok folytán a betegek lesoványodnak, kahexiások lesznek és a táplálkozás teljes elégtelensége és elgyengülés következtében beáll a halál. Célszerű gyógyítással azonban a betegség tünetei javulhatnak és a betegek éveken át táplálkozási egyensúlyban tarthatók; ez természetes is, ha meggondoljuk azt, hogy a kötőszövetszaporodás csak lassanként pusztítja a mirigyet, működő mirigyrészek soká maradnak vissza. Főképpen az a körülmény fontos, hogy a mirigynek az élet megmaradásához nélkülözhetetlen belső elválasztó működése legtöbbször csak igen kis mértékben szenved, úgyannyira, hogy az esetek nagyrészében ennek a működésnek a kiesése nem észlelhető, a külső elválasztásnak pedig akár teljes megszűnése sem fenyeget halállal, mert ezt a bél fermentumai, esetleg a mellékpankreaszok, vagy mesterséges pankreaszkészít- mények is pótolhatják. Kór jelzés és elkülönítő kór jelzés. A kór jelzés felállítása a pankreasz külső elválasztásának hiányossága alapján (zsíros szék, amelyben sok izomrost van) és a vizelet diasztáztartalmának megszaporodásából, másrészt a lassan fejlődő és fokozódó, gyakran célszerű magatartásra megszűnő sárgaság alapján lehetséges. Ki kell zárni az epekőbetegség és a pankreaszrák lehetőségét; az előbbi ellen szól az, ha a betegnek jellemző epekőgörcse nem volt, az utóbbit kizárhatjuk, ha a beteg állapota megjavul. Az idősült hasnyálímirigy-gyulladás kór jelzése azonban ma még általában nagyon kétséges. Tekintve azt, hogy ez a betegség gyakran társul az epeutak gyulladásához, minden olyan esetben, amelyben sárgaság, hasmenés és az általános tápláltsági állapot számbavehető csökkenése állapítható meg, gondolnunk kell a hasnyálmirigy betegségére. Ha emellett még a széklet nagyobb zsír- tartalma, diabétesz vagy táplálkozási glikozuria is jelentkezik, a kórjelzés valószínűségében nyer. ilyenkor fordulunk az általános részben felsorolt módszerekhez, amelyeknek segítségével abban az esetben, ha közülük több egyező eredményre vezet, a kórjelzés igen valószínűnek, csaknem biztosnak tekinthető.
