Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A hasnyálmirigy betegségei
511 panaszolt tünetek mégis az emésztés zavarai, a lesoványodás, a hasi fájás. Fontos tünet az ikterusz és ennek kíséretében a megnagyobbodott, kitapintható, nem fájdalmas epehólyag (Courvoisier-tünet). A betegek gyakran maguk említik, hogy székletétük feltűnően nagytömegű, vagy hogy időnként visszatérő hasmenésben is szenvednek. A lesoványodás az emésztés elégtelenségének következménye és az idősült pankreaszbajokban észlelhető, míg a hevenyés mirigyelhalásra éppen az elhájasodottak hajlamosak. A hasi fájást nem könnyű jellemezni, jelentkezésének módja, helye, kiterjedése szabályokba nem foglalható. Az ikterusz gyakori tünet, amit érthetővé tesz a hasnyálmirigy és az epevezető anatómiai helyzete. A hasnyálmirigy megzavart működéséről értékes felvilágosítást nyerhetünk a bélsár vizsgálatából. A fermentumok csökkenése vagy hiánya következtében ugyanis a tápláló anyagok nagy része változatlanul halad át a bélen; felszívódásuk ilyen alakban lehetetlen. Az ép szervezet a táplálékban felvett zsír 90%-át felhasználja és a székletéiben neutrális zsír alakjában néhány (0-2—0’3) tizedszázalékát üríti csak ki. A zsírhasitó fermentum (steapsin) csökkenése vagy hiánya következtében a bélsár neutrális zsírtartalma nagyobb, a táplálék zsírjának 4—10%-át is teheti (steatorrhoea). A zsír a bélsárral egyenletesen elkeverve ürülhet ki; ilyenkor a rendesen nagyobb tömegű bélsár formátlan, kásás, agyagszerü, tapadós, sokszor híg, hasmenéses. Ritkábban fordul elő az, hogy a zsír a bélsártól különválva, olajhoz hasonló alakban ürül ki, amely később lehűlve vajas rétegként vonja be a bélsár felületét (vajszékelés). A bélsár nagy zsírtartalma azonban magában véve még nem jellemző a hasnyálmirig}' betegségére, mert minden olyan megbetegedés, amely gátolja a zsír felszívódását, fokozza a széklet zsírtartalmát. A bél betegségei következtében (amyloidosis, tabes mesaraica, kiterjedt vékonybélfekély) is kifejezetten rossz lehet a zsírfelszívódás, de különösen az epeelválasztás hiánya vagy szünetelése folytán. A hasnyálmirigy betegsége is gyakran okoz sárgaságot az epevezető összenyomása útján, de míg az egyszerű epehiány következtében a táplálékkal felvett zsírnak csak mintegy 45%-a miegy veszendőbe, az epe és a hasnyálmirigyváladék egyidejű hiánya következtében 60%-nál nagyobb a veszteség. Gyakran jó felvilágosítással szolgálhat a bélsár mikroszkópos vizsgálása; a zsírhasító fermentum hiánya folytán ugyanis a nem hasított, neutrális zsír mennyisége nagyobb olyankor, ha a pankreasz külső elválasztása elégtelen. Az alacsony olvadáspontú zsír kis kerek cseppek alakjában látható; a csak magas hőfokon olvadó és így a rendes szobahőmérséklet mellett végezett mikroszkópos vizsgáláskor megkeményedett neutrális zsír göröngyök vagy plaque-ok formájában látható, amelyek melegítéskor cseppekké olvadnak. A szappan átlátszatlan, szögletes, széttöredező rögöket alkot, amelyeket az epe beívódása sárgásbarnára színez. A zsírsavak keskeny zsírsavtűkké kristályosodnak. A neutrális zsír és a szappan arányáról jól tájékoztathat, ha a készítményhez 1%-os Sudan III-oldatot (70%-os alkoholban) cseppentünk. Sokkal szebb képet ad Heupke módszere: a tárgylemezre tett bélsárpróbát 2 csepp telített réznitrát- oldattal eldörzsöljük, majd kis lángon melegítjük, amíg hólyagké'pződés mutatkozik; a zsírsavakból és a szappanokból élénkzöld ré'zszappan lesz. Ezután a készítményt V4%-os alkoholos dimethylaminoazobenzollal festjük meg, amellyel a neutrális zsír sárga színt ad. A hasnyálmirigybetegségre utaló fontos tünet az, ha a zsíros székben górcső alatt nagymennyiségű élesen határolt és kifejezetten jól harántcsíkolt izomrostot találunk (krcatorrhoea). Ez, valamint a bélsár nagyobb nitrogéntartalma (azotorrhoea) főképpen a tripszinelválasztás hiányosságából magyaráz
