Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A bél betegségei
458 beteg úgy érzi, hogy székelnie kellene, azonban hiába vesz hashajtót, beöntést, sem szék, sem szél nem távozik. A kólikás fájás ismétlődik, mind hevesebben és sűrűbben jelentkezik. A has puffadt lesz, feszülése állandóan fokozódik, a hányás is mind hevesebbé válik. A hányadék eleinte csak az éppen felvett táplálékból, később híg, ke^ serű, epés folyadékból áll. A hányás után a beteg, habár csak rövid időre, megkönnyebbül. A beteg állapota óráról-órára rohamosan rosz- szabbodik. A fájás szünet nélkül ismétlődik, gyötrő, a has dobszerűen feszes. A rekeszizom erős feltolása gátolja a légzést, a vérkeringést. Az állandó hányás, az elzáródás által a hasüregben előidézett keringési zavar, valamint a pangó bélsárból felszívódó bomlási termékek ijesztő képet hoznak létre. A beteg szeme, arca beesett, az orr kihegyesedett, az arc, a végtagok lilásak és hűvösek (klasszika! képe a facies abdominalisnak). A nyelv száraz, repedezett, a beteget kínzó szomjúság gyötri, a vizelet mennyisége megkevesbedik. A légzés szapora, felületes, az érverés is szapora, majd alig tapinthatóvá. ionálszerűvé válik. A beteg, hogy kínjától szabaduljon, minduntalan próbál székelni, szék azonban nem távozik, sem szél. A beteg leihe- lete, hányadéka kifejezetten bélsárszagúvá válik, sőt az utóbbi hasonlóvá lehet egészen híg, hasmenéses béltartalomhoz. A hőmér- sék kezdetben rendes, sőt szubnormás, később lázas. Ha a bélelzáródás meg nem oldódik, néhány nap, rendszerint körülbelül egy héten belül, az elzáródás folytán beállott hashártyagyulladás vagy általános intoxikáció tünetei között beáll a halál. Kóroktan és kórboncolás. A bél elzáródásának különböző oka lehet. Megkülönböztetjük mindenekelőtt a dinamikai (paralizises, illetve spazmusos) ileuszt a mehanikaitól. Az első esetben az ileusz a bél űrének megváltozása nélkül, a másik esetben a bél űrének egy helyen való megszűnése folytán következik be. Az ileusznak az első alakja leggyakrabban mint az általános hashártyagyulladás következménye fordul elő; a bél savós hártyájának lobosodása az izomréteg működését felfüggeszti, bénítja. Ilyen ileusz ideges úton is előfordul, mint az epekő-, a vesekőkólika következménye, a here sérülése, a petefészek lobosodása, a gerincvelő sérülése, ritkán a hasat érő tompa trauma után, hasműtét után (posztoperativ ileusz, sok szerző ennek minden esetét hashártyagyulladásos eredetűnek tartja), sőt egyszerű haspunkció után is, ólomkólika alatt (spazmusos ileusz). Előfordul továbbá az ileusz ezen alakja a pankreasz megbetegedéseiben (pancreatitis haemorrhagica, zsírnekrózis), az arteria mesenterica embóliája vagy trombózisa következményeként. Az ileusz második alakja a mehanikai, ezt igen különböző elváltozások hozhatják létre, melyekkel részletesebben kell foglalkoznunk. A mehanikai ileusz két főtipus szerint keletkezik, az egyik
