Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A bél betegségei
459 az obturációs vagy okkluziós ileusz, a másik strangulációs ileusz. Az első esetben az elzáródás létrejő a bél falának sérülése, vérrel való ellátásának megváltozása nélkül, a másik esetben a bélcsőnek lecsípése, leszorítása nemcsak a bélfalra, hanem az ahhoz vezető vérerekre is kiterjed. Ha a leszorítás nem túlságosan erős, csak a vénás vér eifolyása van gátolva, ilyenkor nagyfokú vérpangás keletkezik a bél egy részében; ha a leszorítás erősebb, a verőér is elzáródhatik, emiatt a bélrészlet teljesen kikerül a vérkeringésből. Ezen vérkeringési zavar hosszabb-rövidebb bélkacsrészlet falában súlyos táplálkozási zavart támaszt, mely kisebb-nagyobb bélrészlet elhalását okozhatja. A bélfal izomzata megbénulhat, a bélfal a benne képződő gáz nyomásának bénulása folytán nem tud ellenállni, miiért is nagyfokú puffadás és erős feszülés következik be. Ilyen, egy bélkacsban található, állandóan egy helyen maradó nagyfokú puffadás, amelyen semmiféle bélmozgás nem látszik, fontos tünete a strangulációnak (Wahl-tünet). A bélelzáródást létrehozó okok a következők. Az obturáció okai között elsősorban szerepel a koprostasis, a bélsárpangás. Makacs, hosszantartó székrekedés, a bél falának minden sérülése nélkül, oly fokú bélsárfelhalmozódást hozhat létre, hogy a bél űré el- tömeszelődik. Leginkább a vastagbélben, illetve a végbélben történhet az meg, az ampulla ilyenkor egészen ki lehet öntve besűrüsö- dött, kemény bélsártömeggel. Ha a bélben bármi okból szűkület van, a bélelzáródás ezen alakja könnyen bekövetkezhetik, mint azt már a bélszűkület fejezetében kifejtettük. A bélelzáródás ezen alakját hozhatja létre a bélbe átfúródott nagy epekő, bélsárkő, növényi magvakból, bélférgekből összeálló tömeg, lenyelt idegen test (kivált gyermekben). A bélelzáródás sajátságos alakja az invaginatio, intussus- ceptio; valamely bélrészlet betüremkedik az alatta levőbe (intussus- cipiens, a befordult bélrészletet Mtussusceptum-nak hívjuk). Az utóbbit a bélperisztaltika lefelé továbbítja, emiatt a befordult bélrészlet hossza mindinkább nő. Mehanizmusza Nothnagel szerint az, hogy a bél egy körkörösen, görcsösen összehúzódott része adja meg az intuszszuszcepció kiinduláspontját; az alatta levő bélrészlet, hosszirányú izomzatúnak összehúzódása folytán, mintegy ráhúzódik ezen görcse folytán megkeskenyedett bélrészletre. Az invagináció leggyakrabban gyermeken fordul elő, 10 éves korig, felnőttön ritkább. Rendesen a vakbél és az ileum legalsó része türemkedik be a vastagbélbe (invaginatio ileocoecalis), a tiszta vékonybélinvagináció, épp úgy. mint a tiszta vastagbélinvagináció, sokkal ritkább. Az intuszszuszceptum oly hosszú lehet, hogy invaginatio ileocoecalisban az ileum a végbélben válik tapinthatóvá.
