Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A nyelőcső betegségei
367 tapinthatunk végig és ott idegen testet, divertikulumot, daganatot tapinthatunk ki. Ritka esetben a kopogtatás is adhat felvilágosítást; így egy nagy diverti- kulum üres állapotban dobos, telt állapotban tompa kopogtatási hangot ad. Hall- gatódzáskor a gerincoszlop bal oldalán, a VIII—XI. háti csigolya magasságában zörej hallható, amikor valamely táplálék a kardián át a gyomorba jut. Ép viszonyok mellett a folyadéknyelés pillanata után 6—7 másodperccel hallható ez a zörej; szűkületre utal, ha a zörej ennél ké'sőbb jelentkezik. Ha a kardia ellazult, ha elégtelenül zár vagy bénult, akkor ez a zörej elmarad. Helyette közvetetleníil a nyelés pillanata után hangos zörej hallható; ilyenkor a folyadékot a garat a kardián át egyenesen a gyomorba fecskendj (Meitzer). A nyelőcsőnek kutatóval való vizsgálata útján megállapítható a szűkület helye, foka. A kutatóval való vizsgálat ma már veszített nagy jelentőségéből, amióta a röntgenezés olyan általánosan elterjedt módszer. Minden szondavizsgálás előtt a Röntgen- vizsgálatot el kell végeznünk; segítségével megállapíthatjuk, hogy a hátulsó mediasztinumban nincs-e valamely szomszédos szervből vagy mirigyből kiinduló olyan megbetegedés, amely a nyelési zavart a nyelőcső összenyomása útján idézi elő. Ebből a célból a beteget úgy állítjuk a fluoreszkáló ernyő mögé, hogy a sugarak a testen át ferde irányban (balról hátulról, jobbra előre) jussanak az ernyőre (ez az ú. n. I. ferde irány). Ha nyílirányban világítanék át, a hátulsó mediasztinumból a szív és nagy erek széles középső árnyéka miatt semmit sem láthatnánk. Az említett ferde helyzetben történő átvilágításkor a gerincoszlop és a szív árnyéka között világos teret látunk. Ha a beteg vizet iszik, amelyben előzőleg szénsavas bizmut porát kevertük el, azt látjuk, hogy a világos téren villámgyorsan szalad át nyeléskor az árnyékot adó folyadék. Ha a beteg báriumpépet vagy bizmutkását vagy báriumpasztát (Ilolz- knecht) nyel, az árnyékot adó pépes tömeg néhány pillanatra (4—7 másodperc) a középső világos teret teljesen kitölti; megmutatja azokat a fiziológiai szűkületeket, amelyeket a nyelőcsövön a bronhus, az aorta és a szív odafekvése okoz. (L. IX. tábla 4. ábra.) A röntgenvizsgálás ezen módjával azonban a nyelőcsőnek a kardiához közel eső része nem látható jól, legfeljebb csak akkor, ha mély be- légzés után visszatartott légzési helyzetben, és pedig jobbról hátulról, balra előre irányuló ferde irányban (IV. ferde) világítunk át. Nagyfokú (rákos) szűkületet a sűrű pép eltömeszelhet és ezzel a beteg állapotát, aki eladdig még folyadékot nyelhetett, rosszabbítja. A nyelőcső és levegőutak között támadt (többnyire rákos credésű) közlekedő nyílás (fistula) esetén a pépes anyag az utóbbiak elágazódásába juthat; ez néha nem okoz bajt s a beteg a kontrasztpépet néhány erőteljes köhögéssel teljesen kiüríti. A vizsgálásnak azonban ez nem kívánatos szövődése, mert nem egyszer közvetetleníil vagy az ebből eredő pneumonia folytán halált okozó volt. Ritka esetben lesz szükségünk a nyelőcsőnek tükörrel való megvizsgálására (oesoplwgoscopia); ezt Brünings nyelőcső-tükrével végezhetjük. A tükrözés nagy ügyességet és gyakorlatot igényel. Alkalmazását kontra- indikálják a nyelőcső akut betegségei, tüdőtágulás, a függőér tágulata, szívbaj, májcirrhózis, általános gyengeség, kahexia. A nyelőcsöszakadás. Ruptura oesophagi. A nyelőcső áthatoló sérülése és ennek halálosan súlyos következménye a pusztító, fekélvesedő kóros folyamatoktól (1. alább), valamint eszközökkel való sértéstől eltekintve a „spontán ruptura“ módján is létrejöhet.
