Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
10 A fertőző betegségek létrejöttében igen fontos, hogy honnan s mily úton Jutott be a patogén mikroorganizmus a szervezetbe, azaz, hogy hol van a fertőzés forrása s hogy a szervezet mely részén hatolt be kívülről, azaz, hogy hol van a fertőzés kapuja. A patogén mikroorganizmusok egy része bár nem obiigát parazita, azaz nemcsak az állati szervezetben él meg, mégis ultima analysi az infekció forrása mindig a fertőzött szervezet, tehát az illető fertőző bajban szenvedő beteg. Ebből azonban a virus átjuthat a környezetbe, a levegőbe, talajba, ivóvízbe, ételekbe, más élő szervezetekbe stb., úgy hogy ez utóbbiak válhatnak ily módon a fertőzés közvetítőjévé, forrásává. A fertőző csirák nagyobb távolságra a közlekedési eszközökkel utazhatnak, legtöbbnyire úgy, hogy beteg ember viszi magával a bajt, vagy az utazáson résztvevő állatok (patkány, tetű, légy stb.), ritkábban a folyóvízzel, a széllel. Ahányféle a fertőző kórok, jóformán mind más módon költözik tovább; útjukban ezek is, mint minden élő szervezet, ki vannak téve az időjárás és egyéb faktorok befolyásának s gyakran ezektől függ, hogy nagymértékben elszaporodhatnak vagy hirtelen elpusztulhatnak, csakúgy, mint pl. a sáska. A levegő a szabadban rendesen nem tartalmaz kórnemző csirákat, ellenben a nagy városok, elsősorban a kórházi kórtermek levegőjében a legkülönbözőbb patogén mikroorganizmusok találhatók (így strepto- és stafilokokkusok, pyocyaneus-, tuberkulózis-, diftéria-bacillus stb.). A levegőben a napfény baktériumölő hatására s a kiszáradás folytán a kórnemző csira rövidebb-hosszabb idő alatt elpusztul; a tuberkulózisos fertőzés terjesztésében a levegőbe jutott bacillusoknak fontos szerepük van, kivált a baktériumtartalmú köpetet ürítő beteg közvetetlen környezetében, mert a köpettél a porrészecskékre tapadó bacillusokat a szél a levegőbe juttatja, másrészt a köhögő beteg kiköhögött nyálkarészecskéin tapadó bacillus sokáig lebeghet, a levegőbe jutott bacillusok belehelés útján újabb fertőzést hozhatnak létre; valószínű, hogy a szél szállítja hirtelen nagy távolságokba az influenza mikrobáját (Jendrassik). A talajban élő sok baktérium között a patogének közül megtaláljuk a tetanusz-, az antrax-, esetleg a köpettél odajutott tuberkulózis-, ürülékkel belékerült tífusz- stb. bacil- lust. Az ivóvíz az exkrementumokkal beléjutott patogén csirák miatt lehet a tífusz, a kolera veszedelmes terjesztője. Ételekkel kivált akkor juthatnak fertőző csirák a szervezetbe, ha azok nyersen kerülnek fogyasztásra, így leggyakrabban a tífusz, paratifuszcsoport bacillu'sai, a bacillus botulinus mérge fenyegetik ez úton a szervezetet. A tőgyén gümőkóros tehéntől származó s bacillust tartalmazó tej fertőző jelentőségének az emberi tuberkulózis etiologiájában (Behring) az újabb vizsgálatok általában mind kevesebb jelentőséget tulajdonítanak (1,. a tuberkulózisról általában című fejezetet). Nagyobb fontosságot kell tulajdonítanunk a fertőző betegségek terjesztésében egyéb oly tápláléknak, mely nyersen vagy kellő tisztítás nélkül kerül fogyasztásra; így válhatik a saláta a reá jutott pete folytán az ehinokokkusz, a nyers hús a galandféreg, trichinozis, a hámozatlan, nyersen fogyasztott gyümölcs a porral stb. reájutott mikroorganizmusok révén a legkülönbözőbb fertőző betegség terjesztőjévé. Élő állatok közül a szúnyogok terjesztik a malária, a sárgaláz, a ruhatetű a foltos láz, a tetű a visszatérő láz, bolha a pestis, legyek az álomkórság, esetleg az antrax, a tífusz fertőzését. Halak, csigák (osztriga) a vízből különböző kórokozó csirát vehetnek magukba s ha kellő melegítés (főzés) nélkül fogyasztják el, úgy fertőzést hozhatnak létre Mindezen közvetítőnél sokkal fontosabb szerepe van az infekciós betegségek terjesztésében magának a fertőző bajban szenvedő betegnek. A fertőzést előidézheti a beteg a közvetet'en érintkezés folytán (mint a gonorrhoea, ulcus molle és syphilis), vagy váladékaival s ürülékeivel; így lesz
