Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)
1851 - 5. Az ütérdagokról (aneurysmata)
48 V. Az ütérdagokról (aneurysmata). Fontos tény gyanánt felemlítem még, liogy ezen bán- talom leggyakrabban a függérrendszerben jön elő s pedig itt mindannyiszor alkati kór gyanánt; ezután a vem-, czomb-, csip-, szívkoszorúüterekben, az agyüterek törzseiben, továbbá a méh-, kar- s kulcsalatti literekben. Legritkábban pedig a belső ondó-, közös fej- s medenezeüt- erekben. Ennyit az iitérfalzat leggyakoribb szövetbán- talmairól. Ami a kórisméi tárgyalásnak második pontját t. i. az tit- érdagoknak a leirt kórfolyamat következtében létrejött képződését s ennek módját illeti: ezekre nézve már elmondám nézetemet, midőn kijelentéin, bogy a belső edényburok szövetbántalma káros befolyást gyakorol valamint a közép-, úgy a külburok állapotára, mennyiben azok idült vérbőség következtében fellazulnak, ruganyosságukat és zsongjukat elvesztik s ezen okból az erős véráram nyomása által kitá- gittatnak. És az ezen úton képződött, átalában aneurysma vagy aneurysma spontaneum-nak nevezett íitérdagok a legfontosabbak. Ezek azon tágulatok, melyeket Scarpa s követői a falzat alkotása szerint aneurysma verum s a. spurium, mások pedig a. verum s a. mixtum-ra osztának; míg Cruveillier alakj ukat tekintve a n e u r y s m a d i ff u s u m fusiforme, cylindroideum s sacciforme-t különböztet meg. Mi ezen tágulatokra nézve rendesen aneurysma, aneurysma spontaneum általános elnevezést használjuk, minthogy a fentebbi megjelölések mind kórboncztani alapra szorulnak s minthogy továbbá mindezen beosztások legfö- lebb egy s ugyanazon bántalom különböző fejlődési fokára vihetők vissza. Ezen állítás igazolásaid röviden vázolni fogom a kél’dés alatti ütértágulatok fejlődéstörténetét. 1. Az aneurysma spontaneum legegyszerűbb alakjában vagy mint aneurysma cylindroideum jelenkezik, ha
