Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)
1851 - 5. Az ütérdagokról (aneurysmata)
. Az iiténlagokról (aneurysmata). 47 tömör-ruganyosnak találjuk, porcz vagy rostporczhoz ha- sonlag, mint minőkül némelyek, habár tévesen, még ma is tartják. Minthogy a fenn jelzett kóros folyamat (Auflagerung) közönségesen az ütérrendszer több helyén s pedig egyes nagyobb részletében szokott előfordulni, fel vagyunk jogosítva annak okául általános alkati kórmozzanatot venni fel; ellenben azon esetekben, hol az edény egyes helyeire szorítkozik csupán, bátran csakis ennek helyi bántalmául tekinthető', okoztatva az edény körülirt kitágulása s a véráramnak erre következő meglassudása s részbeni pangása által. A belső edényburok említett bántalma később káros befolyást gyakorol valamint a körrost, szintúgy a sejthártyára (Zellscheide); az előbbi porhanyó, törékeny, repedezetté lesz, minélfogva képtelen a véráramnak eléggé ellen- • állni, — míg az utóbbiban idült vérbőség támad s ezzel annak fellazulása s az alatta fekvő hártyákról leválása következik be. Ezen kórfolyamat történetéből esetünkre nézve fontosnak tartom kiemelni azon körülményt, hogy az kiválóan az ütértörzsek elágazási helyein szokott előfordulni. Ha a belső burok bántalmazott helyein az atlieroma- tosus folyamat létrejött, akkor pépszerü tömeggé változik át, mely cholestearin-jegeczek, zsírcseppek s fehérnyével vegyített konyhasóból áll s azon esetekben, hol felületére nagyobb cholestearin-jegeczek tapadvák, oly benyomást gyakorol, mintha helylyel-közzel csillalemezkék vagy ezüst- nemü kagylócskák lennének beágyazva; — ez utóbbi azon állapot, melyet még maiglan is közönségesen íitéri taplós fekélynek tartanak. Azon esetekben, melyekben a fellazulás egy másik átalakulása gyanánt csontosod ás következik be, a belső ütérburkon homorú-domború csontlemezek találhatók, melyek magában a belső edény burokban, nem pedig (mint általánosan állítják) ez és a rostburok között székelnek.
