Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)

III. Előadás. A vér és a nyirk

VERSEJTEK.

57

homok vagy por — álló keverék, vizes csaknem színtelen folyadékban. Közvetlenül a vérkieresztés után a részecskék igen egyenletesen szétliintvc látszanak a folyadékban, de csakhamar kicsiny csomókba halmozódnak össze és a vérréteg többé-kevésbé foltosnak látszik.

Ezen „részecskék“ vér sej tek nek neveztetnek ; a csaknem színtelen folyadék, melyben ezek lebegnek, a vérfolyadék.

Vizsgáljuk most a második lemezt. A vércsepp alakjára nézve nem változott és majdnem olyan, mintha rajta semmi változás se történt volna. De ha a lemezt kissé meghajtjuk, észreveszszük, hogy a csepp többé nem foly; és valóban a lemezt megfordíthatjuk a nélkül hogy a cseppet, mely szilárddá lett, háborítanék és tolikés hegyével el is vehetjük, mint félgömbalakú kocsonyás anyagot. Az anyag egészen puha és nedves, úgy, hogy a vércseppnek ezen megiilepedése vagy a l v a d á s a egészen különbözik annak kiszáradásától.

A harmadik lemezen azt látjuk, hogy ezen alvadás- folyamat nem történt meg; a vér oly folyékonynak maradt, mint volt akkor, midőn a testet elhagyta. A só tehát megakadályozta a vér alvadását. Tehát ezen igen egyszerű vizsgálat megtanít minket, hogy a vér csaknem színtelen vérfolyadékból áll, melyben számos színes testecskék lebegnek ; hogy az az alvadásra rendkívüli hajlamot tanúsít; hogy ezen alvadás mesterséges eszközökkel megakadályozható, mint például só hozzáadása által.

3. 11a, az első lemezen levő vércseppet á kézi-nagyító helyett, a mikroskóp alá helyezzük, azt tapasztaljuk, hogy ezen részecskék vagy vérsejtek igen határozott jellemmel bírnak és kétfélék t. i. veres és színtelen v é r s e j t ek. Az előbbiek sokkal számosabbak, mint az utóbbiak és sárgás-veres színbe játszanak; míg az utóbbiak valamivel nagyobbak, mint a veres sejtek, és, mint nevük mutatja, halványak, színtelenek,