Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)

I. Előadás. Az emberi test alkotása és működéseinek átalános átnézete

22

I. ELŐADÁS.

Innen van, hogy a kivégzett bűnös izmai kevés idő múlva a közönségesen úgynevezett halál után, kellő eszközök alkalmazása által összehúzódásra birhatók. Az izmok nem haltak meg, bár az ember halott.

29. Azon módok, melyekkel a halál beköszönt, első tekintetre igen különféléknek látszanak. Mi beszélünk itt természetes halálról öregség által, vagy a betegségek véget- len alakjainak valamelyike által; erőszakos halálról éhség által, vagy a sértés és mérgezés számtalan nemei által. De valósággal a halálnak közvetlen oka mindig az, hogy a következő három szerv közül valamelyiknek működése megszűnik, t. i. vagy az agy-gerinczagyi idegközponté, vagy ' a tüdőké, vagy a szívé. így egy ember tüstént megölhető az agy azon részének megsértése által, melyet nyúlt-agynak — medulla oblongata — (lásd XI. előad.) nevezünk, mint az akasztásnál vagy nyaktörésnél történik..

Lehet még a halál fuladás közvetlen következése megfojtás, felakasztás vagy vizbemerülés, vagy más szavakkal a légző működés megakadása által.

Vagy végre bekövetkezik a halál azonnal, ha a szív megszűnik a vért tovalökni. Ez a három szerv, az agy, a tüdők és a szív kissé képzeletdűsan életháromlábnak neveztetik.

Végelemzésben azonban az életnek csak két lába van, melyen az nyugszik, a tüdők és a szív; mert a halál az agy által mindig csupán azon hatásnak másodlagos következése, melyet ezen szervnek megsértése a tüdőkre és szívre gyakorol. Az agynak működése megszűnik, ha vagy a légzés vagy a vérkeringés véget ér. De ha a vérkeringés és légzés mesterségesen fenntartatnak, akkor * az agy eltávolítható a nélkül hogy halált okozna. Más részről, ha a vér szénsavától meg nem szabadul, a vérkeringés az életet fenn nem tarthatja ; és ha a vérkeringés megáll, a vérnek csupán a léggel érintkezése a tüdőkben, épen oly kevéssé lenne képes a halált megakadályozni.