Hufeland, C. W.: Az anyákhoz való jó tanátsa Hufelandnak a gyermekek testi neveléseknek nevezetesebb pontjairól az ő életeknek első esztendejekben (Pozsony, 1802)
A' hideg vízzel való mosásról
A' hideg vízzel való mosás. *9 zönfégesen az ezzel való élést fzokram el kezdetni már a’ harmadik, vagy negyedik hétben, ' B a úgy tsendesíttik, a’ minek külömben lehetetlen volna lenni. A’ meg fagyottakat is igaz, hogy hóval, ’s jeges vízzel fzokták az életre, ha lehet, vifz- fza hozni; — ’s úgy is kell: — de a* mint fellyebb mondám, az ember, vagy a’ test határozza meg egy réfzről a’ meleget, vagy hideget, (mert ez tsak relativum quid) ’s itt is úgy gondolom, hogy a’ hóba, vagy jeges vízbe nagyobb melegfég van, mint a’ meg fagyott ember testébe, — és ez ád néki eleinte illendő meleget: — de foká ezt a’ bánás módját nem lehet fojtatni; hanem lassanként által kell menni a’ nagyobb melegféggel való élésre, ha egéfzfzen vifzfza akarjuk az életre hozni, — a* melly ha gyengíttene, a’ mint állíttyák ; ismét el oltaná az életnek már ki tettző fzikrátská- ját a’ fagyottakban. — — No tehát úgy ítélem, hogy a* fzerző mondását nem hellytele- nűl lehet illyen formán meg határozni: hogy a’ hideg vízzel való mindennapi mosodás jó ugyan nagyon a* kövér, friss, és nagyon egés- féges kisdedeknek , de okossan élvén vélle , hogy t. i. akkor a’ mikor meg melegedett testei, meg vizát bőrrel vannak, foha elő nem kell azt venni: — — de a’ gyenge , beteges, «róielen gyermeketskéknek pedig, a’míg ebbe»
