Hufeland, C. W.: Az anyákhoz való jó tanátsa Hufelandnak a gyermekek testi neveléseknek nevezetesebb pontjairól az ő életeknek első esztendejekben (Pozsony, 1802)

A' hideg vízzel való mosásról

úgy hogy a* meleg ferdot, V mellyel eddig él- t^k, lassanként meg hütögetem mind addig , míg utollyára a’ tifzta hideg vízre el jutok. Erre hamar rá fzoknak a’ kisdedek. Nem kell gondolni, hogy ebben leg kissebb vcfzedelem is lenne, tsak hogy kérem, hogy ezt a’ kettőt tartsuk meg: Nem kell őket mindjárt mosni, mihellyest az ágyból fel kelnek melegen, ’s ki nyílt bőrrel; hanem akkor, minek utánna már fél óráig ébren voltak , és meg hűitek. Másodfzor : hirtelen kell bánni a* hideg mosodással, A’lassú, fike- ,rétién meg nedvesíttését a’ testnek ; (mint a’ mint a’ mosásnál közönfégesen meg fzokott esni ) károsnak tartom. Mert ennél a’ bőr nem indíttódik fel a’ dörgölés által a’reactióra; főt ellemben idő adódik a’víznek az el gőzölgésre, a’ melly által valófágos meg hűlés okozódha- tik : ha pedig azzal hamar bánnak, és egyfzers- mind a’ bőrt dörgölik, úgy, hogy az hamar fzá- razzá ’s meleggé legyen; úgy el érjük a’ hideg- fég bé fojásának hafznát, a’ mellyel öfzfze kötődik

20 A* hideg vízzel való mosás.

ben az állapotban lefznek, úgy tartom, ’s bi* zonyoson úgy is van, hogy a’ lágy melegvízzel való mosás, ’s föröfztés, (okkal egésfége- febb, hasznosabb-; —• a’ hideggel való pedig káros és veízedelmes.