Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
IV. Fejezet. Nervus vagus
37 A vagusmagra vonatkozó physiologiai adatot adnak Schaternikqff és Friedenthal64 átmetszési kísérletei is, a melyekkel szerzők kimutatták, hogy a szívműködés gátló idegrostjai a nyúltvelőben, a vagus- és hypo glossusmagok tájékán erednek; az accessoriusból nem erednek ilyen idegrostok. Az eddig idézett közlemények az egy Hohn-félét kivéve, mind nem emberi agyvelőn található pathologicus, hanem állatoknál kimutatható kísérleti elváltozásokra vonatkoznak. Emberi vizsgálatokról csak Bruce11 és Wallenberg69 számolnak be. Bruce11 osmiumsavmethodussal vizsgált egy olyan nyúltvelőt, hol a foramen jugulareban székelő tumor a nervus trigeminust és glossopharyngeust roncsolta el, de nem érintette a nervus vagust. A dorsalis vagusmaghoz haladó rostok kivétel nélkül épeknek bizonyultak, szintúgy a nucleus ambiguushoz haladók is, ellenben a fasciculus solitarius rostjai a felső harmadban elfajulást mutatnak. Bruce ebből azt következteti, hogy a dorsalis vagusmag és a nucleus ambiguus olyan idegmagvak, melyeknek dúczsejtjei centrifugalisan haladó tengelyfonalakkal bírnak, és hogy a fasciculus solitarius felső harmadában érző glossopharyngeusrostokból, alsó két harmadában pedig vagusrostokból áll. Ober stein er53 tankönyvében ugyanezt mondja, Fähiger18 csak feltételesen concedálja, mert inkább közeledik Wallenberg69 felfogásához, ki e multiplex melanosarcoma-esetben (melynél daganat székelt többek között a trigeminus, abducens és hypoglossus intracranialis részében is) azt találta, hogy a spinalis trigeminusgyökér rostjai szoros kapcsolatban állanak a fasciculus solitariussal és magvával, s hogy a fasciculus solitarius a IX. agyideg kilépése felett túlnyomólag trigeminusrostokat tartalmaz. Valószínűnek tartja WallenbergG0, hogy ezen trigeminusrostok az ízérzés vezetésére szolgálnak. 1901-ben Kohnstamm31 igen beható és becses tanulmányokat közölt a vagusmagokat illetőleg, melyek részben saját tapasztalatain, részben az irodalmi adatok kritikai méltatásán alapulnak. Az ellentétes adatok magyarázata e szerző szerint abban rejlik, hogy nem minden, a nervus vagus- ban vagy nervus glossopharyngeusban haladó idegrost valóban ilyen rost, azaz nem halad ténylegesen a megfelelő agyidegnek magvába. Ezért Kohnstamm a nyúltvelőben megkülönböztetendőnek tart külön-kiilön egy glossopharyngeus-, vagus- és accessorius-területet, melyek a maguk összességében a nagy vagusteríiletet képezik. Vizsgálati eredményeinek egyik főtétele, hogy a dorsalis vagusmagban centrifugális irányú rostok erednek. Szerzőnek az egész vagusterületre (miként ő azt felveszi) vonatkozó boneztani és élettani végkövetkeztetései a következők: 1. A dorsalis vagusmag rostokat ad a nervus accessoriushoz (vagus intermedius). 2. A nervus accessoriusnak magvából eredő idegrostok a musculus trapezius és sternocleidomastoideushoz haladnak. 3. A nucleus ambiguus idegrostjai a harántcsíkolt gége- és garatizmokhoz jutnak. 4. Az egész vagusterület centripetalis irányú idegrostjai (melyek a nervus trigeminus, intermedius, glossopharyngeus, vagus és accessoriusban haladnak) végeredményükben a fasciculus solitariusban (lehágó vago- glossopharyngeusgyökér) találhatók és ezen fasciculus magvában végződnek. Ez tehát az egyedüli és valódi vagusmag! /<# f ^
