Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
IV. Fejezet. Nervus vagus
38 Minthogy az egész vagusterület harántcsíkolt izomzatát egyéb ideg- magvakból eredő rostok látják el, a dorsalis vagusmag szerepe azzal merül ki, hogy a tengéletí beidegzést (sima izomrostok, szív, secretio) látja el. Ezek folytán proponálja, hogy a vagusterület dorsalis magva a nyúltvelő nucleus sympathicusának neveztessék.* Az újabb idevágó vizsgálatokat van Gehuckten iskolája szolgáltatja, a kinek tanítványai mesterük felfogásával azonos nézetet vallanak; van Gehuckten és Bochenek2* van Biervliet,7 de BeuleG és Broeckaert10 állat- kísérletek alapján mindnyájan arra a tapasztalatra jutottak, hogy a n. vagusnak két mozgató magja (a dorsalis és a ventralis vago-glossopharyn- geus magvak) és két érző magja van (a ganglion jugulare és ganglion nodosum). A vagus rostjai nem kereszteződnek, vagyis egyoldali átmetszésnél csak ugyanazon oldalon található Waller-féle degeneratio az idegrostokban és chromatolysis az idegsejtekben. Legutóbb ugyanezen felfogást tolmács dja a szintén van Gebuchten laboratóriumában dolgozó Alfewsky,1 ki igen érdekes és tanulságos kísérleti sorozatról számol be. Tizenhat tengerimalacznál részben a nervus vagust, részben annak különböző ágait metszette el, vagy tépte ki, mely utóbbi beavatkozás tudvalevőleg gyorsabban és intensivebben létesíti a megfelelő agyidegmagban a chromoly- sisben nyilvánuló idegsej tel változásokat. Alfewsky vizsgálatai, már tengeri- malaczra és nem emberre vonatkozólag, igen becses élettan; localisatiós adatokat szolgáltatnak: a) A ramus pharyngeus folytonosságának megszakítása után chromolysis található az ugyanazonoldali nucleus ambiguus- ban (annak felső részében); ha a nervus vagus átmetszése a ramus pharyngeus és ramus laryngeus superior között történt, akkor a nucleus ambiguusban ugyanezen sejtcsoport ép marad; a ramus pharyngeusban haladó mozgató rostok tehát a nucleus ambiguusból erednek, míg érző rostjai a ganglion jugulare sejtjeivel vannak összefüggésben, mint azt a talált chromolysis bizonyította, b) A nervus laryngeus superior mozgató rostjainak megfelel egy sejtcsoport az ugyanazonoldali dorsalis mag felső részében, míg érző rostjai a ganglion nodosumból származnak, c) A ramus cardiacus tisztán érző rostokból áll, és átmetszésénél chromolysis csak a ganglion nodosum néhány sejtjében volt található, míg a vagusmagvak többi részei sértetlenek maradtak, d) A nervus laryngeus inferior tisztán * Megjegyzés a correctura alkalmával. Munkámnak befejezése után, 1907-ben Kohnstarnm és Wolfstein egy rendkívül becses munkában (Versuch einer physiologischen Anatomie der Vagusursprünge und des Kopfsympathicus. Journal für Psychologie und Neurologie. Bd. VIII. lieft 5. 1907.) részletesen taglalják a fentidézelt előadásban foglaltakat. Ezen nagyszabású vizsgálati sorozat eredményei közül csupán azokat akarom e helyütt megemlíteni, melyek jelen vizsgálataimmal identicus kérdésekre vonatkoznak. A dorsalis vagusmagot illetőleg kifejtik, hogy az összefügg az accessoriussal is, hogy tehát egy közös vago accessoriusmag; a dorsalis vagusmag- ból nem erednek kereszteződő rostok (én, mint azt később felemlítem, részleges kereszteződés bizonyítékait találtam, legalább emberre vonatkozólag1); a dorsalis magnak nincsen egyéb functioja, mint a zsigeri szerveknek mozgató beidegzése. A nucleus ambiguus frontalis részét a n. laryngeus sup. és a glossopharyngeus számára veszik igénybe, s ezen magra nézve kimutatják állatoknál a rostkeresztezödést, (melyet én embernél nem találhattam). A _ receptoricus vagusrostok rendszerét Kohnstamm és Wolfstein szerint a következő részek alkotják : a griseum dorsale vagi, a fasciculus solitarius és ennek magva, a dorsalis mag és végül a fasciculus solitariustól oldalt lévő kisebb idegsejtcsoport, melyet „nucleus parasolitarius“ névvel jelölnek. (A nucleus parasolitariust szerzők elsőben tekintik önálló magnak, melyet még Ramon y Cajal is a fasciculus solitarius maghoz tartozónak vél.)
