Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
IV. Fejezet. Nervus vagus
36 sejtek egy sűrűbb formatiót képeznek, ebben erednek a nervus laryngeus superior mozgató rostjai, azonkívül található még egy ritkább sejtformatio, a melyikben a nervus laryngeus inferior mozgató rostjainak túlnyomó része ered. Ez utóbbi csoport tehát a gégeizomzat beidegzésének legfontosabb központja, s ezért nevezi Eding er18 ezt az idegsejtcsoportot laryn- geusmagnak. Bund-Federn13 tanulmányai a nervus vagusnak, illetőleg egyes ágainak átmetszésén alapuló kísérletekre támaszkodnak. A gégeizmok nyúltvelői központjára nézve, éles ellentét van tehát Hohn27 és Bunzl-Fedem13 tapasztalatai között: Hohn a larynx mozgató beidegzését a dorsalis vagusmagból származtatja, míg Bunzl-Federn a ventralisban keresi a gégeizmok központját. Ezen ellentétek miatt de BeuleG újabban egy kísérleti sorozatban vizsgálta a gégeizmok nyúltvelői központját; mivel a nervi laryngei átmetszése nem eredményezett mindig chromatolysist a correspondáló idegsejtekben, de Beule6 a kipraeparált ideg kitépését alkalmazta. Egész kísérleti sorozata arra a meggyőződésre vezette, hogy a larynxizmok mozgató beidegzésének központja a dorsalis vagusmag. de Beule6 tehát kísérleti alapon ugyanazon eredményre jutott, mint Holm pathologicus esetei kapcsán, és nem arra, melyet Bunzl- Federn13 ugyancsak állatkísérleteinél nyert. Ezen vizsgálatok szerint tehát nem jogosult Edinger18 ama felfogása (a melyre különben Bunzl-Federn13 vizsgálatai alapján jutott), hogy tudniillik a nucleus ambiguus a nucleus laryngeus lenne. Kreidl38 majmoknál végzett kísérletei alapján a nervus vagust tartja az oesophagus mozgató idegének, s szerinte ugyancsak a vágásból erednek a belső gégeizomzat idegrostjai; ezekre nézve azt a körülményt tartja kérdésesnek, hogy ezen gégerostok magában a nervus vagusban, vagy pedig a nervus accessoriusban haladnak. Nézete szerint leghelyesebb, ha a glossopharyngeusnak, vagusnak és accessoriusnak egy közös gyökterületet tulajdonítunk, s ezt egy felső, középső és alsó részletre osztjuk fel. Állatoknál végzett izgatási kísérletek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felső gyökkötegben haladnak a nervus laryngeus superior, továbbá az oesophagusizomzat és egyes garatizmok idegrostjai, míg a nervus laryngeus inferior rostjai a középső gyökkötegben haladnak. OsipoivM is több munkájában foglalkozott a IX., X. és XI. agyidegpárnak egymáshoz való viszonyával; arra a tapasztalatra jutott, hogy a nevezett három agyideg genetikailag tulajdonképen egy ideget alkot, s hogy a nervus accessorius felső ágai azonosak a nervus vagus alsó rostjaival, illetőleg gyökeivel. Egy igen érdekes kísérleti sorozata a vagus- törzs átmetszése után található elváltozásokra vonatkozik. Egyoldali vagus- átmetszés eseteiben kifejezett atrophiat látott az ugyanazonoldali, és részleges sorvadást az ellenoldali dorsalis vagusmagban, mi az intramedullaris vaguskereszteződést bizonyítja. A nucleus intercalatus Staderini (mely a dorsalis vagusmag és a hypoglossusmag közé ékelten látható) vagusátmet- szésnél ugyancsak részleges sorvadást mutatott, bár tagadhatatlan, hogy idegsejtjeinek nagy része a hypoglossusmaggal függ össze. Végül vagus- átmetszés után Osipow5i még atrophiat talált az ugyanazonoldali hypoglossusmag dorsalis részében, valamint mindkét nucleus ambiguusban, de a homolateralis nucleus ambiguusban kifejezettebben. A talált dúczsejt- elváltozások a szerint változnak kiterjedésükben, a mint a vagusátmet- szés a ganglion nodosum felett vagy alatta történt, mert utóbbi esetben a sensibilis rostok még összefüggésben maradnak trophikus idegsejtjeikkel.
