Hőgyes Endre: Hazai orvosi oktatásügyünk és a budapesti egyetem orvosi kara (Budapest, 1896)
B) Az orvosi oktatásügy fejlődése 1867 óta
40 HAZAI ORVOSI OKTATÁSÜGYÜNK ÉS A BUDAPESTI EGY'ETEM ORVOSI KARA. Az idők haladása a tanszemélyzet anyagi javadalmazásában is több irányban javulást hozott létre. 1867 előtt egész 100 esztendő alatt a nagyszombati egyetemre megszabott tanári törzsfizetést összevéve 100 írttal emelték a német korszak kezdetén. Ennek természetes következése volt, hogy a tanároknak, még az elméleti szakokéinak is, hogy megélhessenek, orvosi gyakorlatot kellett űzni, minek folytán laboratóriumi munkálkodás, még ha egyébként megadták volna is arra az eszközöket, ki nem fejlődhetett. Az alkotmányos törvényhozás 1868/69-ben 12.000 frtot szavazott meg a budapesti egyetem tanárai törzsfizetésének 2500 írtra kipótolására. Ez azután rendszeresítve is lett az évi költségvetésekben. 1870 71- ben felemelték a lakásdíjat is. Az oktatásügyi kormányzat külföldi utazásra serkentette az egyetemi tanárokat és az ifjabb tanárgenerácziónak utazási ösztöndíjakat adott, melyeket többen vettek igénybe úgy a már alkalmazásban levő, mint a leendő tanárok közül. 1870/71-ben a ny. r. tanárokat az állami fizetési és rangfokozat Vl-ik, a ny. rk. tanárokat a VII-ik fokozatába emelték és elhatározták, hogy a nyugdíjazásnál a 2500 frtnyi törzsfizetés szolgáljon alapul. 1872 <3-ban a nyilv. rendes tanár özvegyi díja 525 írtban, a ny. rk. tanár özvegyi nyugdíja 420 írtban, s a ny. rk. tanári fizetés 1500 írtban állapíttatott meg. Az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szóló 1885. évi XI. törvényczikk intézkedései kiterjesztettek az egyetemi tanárokra, azok özvegyeire és árváira is. Ezek szerint az egyetemi tanár 10 évi szolgálat után nyugdíjképes lesz fizetésének 40 %-ával, azontúl pedig nyugdíja minden további évben 3—3°/0-al emelkedik, egész 30 évi szolgálat évig, a mely után teljes fizetését kapja nyugdíj gyanánt. A tanár özvegye és árvái ugyanezen törvény szerint az előbbinél kedvezőbb nyugdíjat, illetőleg nevelési pótlékot nyernek. Tetemes változás állott be 1889/90-ben a tanárok jövedelmezésében a lecz- kepénz eltörlése és az új tanpénz-rendszer újból életbeléptetése folytán. A tanszabadsággal életbeléptetett leczkepénz-rendszer értelmében a beiratkozott tanuló félévenkint annyi forintot fizetett leczkepénz gyanánt, a hány órát vesz a tanártól he- tenkint. E leczkepénz csekély levonások mellett tisztán a tanár jövedelmét pótolta. Ennek természetes következménye volt, hogy a rendes tanár köteles óráin kívül külön collegiumokat is hirdetett, melynek egészben véve az a jótékony hatása volt,
