Hőgyes Endre dr.: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának multjáról és jelenéről (Budapest, 1896)
Harmadik könyv. A budapesti kir. magy. tud. egyetem orvosi kara a milleniumkor 1895/6-ban - Második fejezet. A budapesti k. m. tud. egyetem orvoskari tanszékeinek intézetei és klinikái 1895/6-ban
MÁSODIK BELKLINIKA. 573 IV. Második belklinika. Ismerteti: Kétli Károly tanár. Hazánk kultúrái fejlődésének oly sokszoros megakasztása után csak a múlt század vége felé vetett a tanítás ügye határozottabb alapot. A midőn 1770-ben Maria Terézia királynénk a nagyszombati egyetem reformálása mellett ahhoz orvosi kart is csatolt, egyszersmind a belorvostani tanszéket megalapította. Ezen tanszék első képviselője Schoretits Mihály, sopronmegyei születésű orvos voltT a ki 15 évig, 1770-töl 1785-ig vezette a belorvostan tanítását. A gyakorlati tanítás eleinte ugyan kezdetleges lehetett, de 1775-ben már a nagyszombati városi kórháznak néhány kórtermét a klinikai oktatás számára rendezték be. 1777-ben pedig, a midőn az egyetem Nagyszombatból Budára költözködött át, a klinika a »Szegényházban« (ma János-kórház) helyeztetett el. Schoretits 1778-ban és 1783-ban az orvosi kar dékánjává, 1784-ben pedig az egyetem rektorává választatott meg. 1778-ban kapott e tanszék először tanársegédet évi 100 frt fizetéssel. Schoretits működésének utolsó évében az orvosi kar Pestre tétetett át, és pedig a hatvani (jelenleg Kossuth)- utcza és ujvilág-utcza sarkán létezett klastromi épületbe. Következett utána az akkortájban nagyhírű Trnka Vertesei, a ki előbb, az orvosi kar alapítása óta már az anatómia professzora volt s ugv látszik ezen tanszéket tovább is képviselte. Trnka öt évig tanította a belorvostant, irodalmi dolgozatai, szám szerint 12, Bécsben jelentek meg latin nyelven. Utóda egy éven át, mint helyettes, az érdemekben szintén bővelkedő Schönbauer József lett (1790/91), a természetrajz tanára, majd i3 éven (1791/2—i8i4/5) át Pranát Adám Ignácf volt a klinika igazgatója. Prandt ezen tanszéke elfoglalása előtt, már az orvosi kar létesítése óta az élettant tanította, sőt később az általános kórtant és gyógyszertant is. Prandt az első orvoskari rektor volt 1774-ben és négy ízben dékán, i8i3-ban azonban betegeskedni kezdett s ekkor helyettesítésével Bene Ferenc$ bízatott meg, a ki nemsokára ezen tanszék rendes tanárává is lön. Bene egyike volt legnagyobb érdemű tanárainknak, a ki hosszú működése alatt hazájának nagy szolgálatokat tett. Bene becsületesen törekvő, józan itéletü s mély gondolkozásu tudós volt, a gyakorló orvosnak pedig mintaképe. Saját élete veszedelembe döntése mellett ápolta betegeit, a kiket tanácscsal és tettel támogatott, a kik érdekében mindent elkövetett. Betegeiről pontos jegyzőkönyvet vezetett s hallgatóit is a gondos észlelésre buzdította. Belátva, hogy az oktatás és a tudományos buvárlat elsőrendű
