Hőgyes Endre dr.: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának multjáról és jelenéről (Budapest, 1896)
Harmadik könyv. A budapesti kir. magy. tud. egyetem orvosi kara a milleniumkor 1895/6-ban - Második fejezet. A budapesti k. m. tud. egyetem orvoskari tanszékeinek intézetei és klinikái 1895/6-ban
ELSŐ BELKLINIKA. 564 közegészségtan tanára, dr. Fodor József úr által vizsgáltatott meg: az épület környezete, mintegy 800 m2-nyi kiterjedésben, 1V* m. magasságig homokkal, azon felül kerti földdel hordatott fel parkirozási szempontból. A kóroda az üllöi-úti telken emelt összes orvoskari épületek homloksorának északi sarkán fekszik. Tervezésénél tekintetbe kellett venni, hogy az egyetem belgyógyászati kórodái valamely nagyobb kórházzal összeköttetésben nem állanak és azért gondoskodni kellett a tanczélokra szükséges befektetési helyről; ezt egy régebbi orvostanán határozat minden egyes kóroda számára 80 ágyra állapította meg, mint olyan számra, a melynek áttekintése és beható észlelése egy főnök erejét teljesen igénybe veszi és a mely megfelelő viszonyok között elég dús és változatos anyagot képes a tanítás számára biztosítani. Szükséges volt továbbá gondoskodni arról, hogy a kórodai intézet megfeleljen mindazon hygienikus igényeknek, a melyeket a mai tudomány a levegő, viz, talaj, hömérsék, öltözet, étkezés és ápolás tekintetében követel. Mint tanintézetnek úgy kellett berendezve lennie, hogy a demonstrativ tanítási irány benne kielégítésre találjon. Szükséges volt ennélfogva, hogy a mai betegvizsgálat főbb irányainak módszerei, u. m. acustikai, optikai, vegyészeti, villamtani, pneumatikus, graphikuS készülékek és az ezek alkalmazására szükséges helyiségek rendelkezésre álljanak, valamint azt is tekintetbe kellett venni, hogy valamely tudományos közintézetben önálló tevékenységet csak úgy lehet kifejteni, ha nem csak az idöszerinti ismeretek összege jut benne alkalmazásra, hanem ha a tevékenység közben támadott kérdések megfejtésére is megadatik az alkalom. Ezen tekintetek irányadók voltak a dolgozó helyiségek berende zésénél. A klinikai és kórboncztani észlelésből alakultak a kórképek, ezekből lett szerkesztve az ősidőkben megkezdett és újabban exact alapra fektetett orvosi tudomány : a hippocratikus kortannak ily alapokon való továbbfejlesztése újabban leginkább a finomabb mikroskopiai vizsgálatok által éretett el, a melyek segélyével sok egyneműnek látszó kórállapotot sikerült szétfejteni és a kóroktannak új álláspontot alkotni. Ezen iránynak eszközei a górcső és a górcsői munkálkodás. Ezen irányú vizsgálatok és buvárlatok számára az intézetnek megfelelő eszközökkel és helyiségekkel kellett ellátva lennie. Talán kevésbé terjedt el a meggyőződés, hogy a morphologiai iránynál még nagyobb horderejű a vegyészeti buvárlati irány, de az orvosi tudomány fejlődéséből felismerhetöleg emelkedik ki a tény, hogy a kór- és gyógytan kérdéseiben az utolsó szó a vegytané. Habár a kutatás ezen iránya még mindig csak első csirájában van, mégis szükséges volt gondoskodni arról, hogy a felállítandó intézetben nemcsak a betegvizsgálat számára szükséges vegyi eljárások igényei elégíttessenek ki, hanem egy kellőleg felszerelt, de e mellett a kóroda feladatával arányban levő vegyészeti dolgozda is felállíttassék.
