Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja
54 Duna balpartja. nél láttuk, miért is — ismétléseket elkerülendő — az ott (valamint aNógrád megyéhez írt bevezető részben) elmondott etiologikus körülményekre utalhatunk. Sokkal kisebb jelentőséggel bír a csirok behurcolásának az a másik módja, mely a pozsonymegyei és a porosz- országi (poseni) váltóláz-vidékekről többnyire már betegen hazakerülő személyek révén történik. Az elmondottakból következik, hogy Trencsén megyének különben malariabiztos egész területén, a betegségnek egyes kisebb, átmeneti stációit a megye hosszában északról délnek húzódó Vágvölgy helységei közt kell keresnünk. A báni járásban, mint olyan területen, amely a Vágvölgyétől távol esik, ilyen helyek egyáltalán nem léteznek. A betegség a járásorvos jelentése szerint sehol sem mutatkozik. A bittsei járás ehhez képest viszonylag jóval hajlamosabb vidéknek tűnik fel. A Vág mentén fekvő községek, ú. m.: Kötessó, Hlinik, Nagybittse, Kis- b i 11 s e határaiban a talaj sok helyütt nedves és kisebb nagyobb állóvíz, vagy a folyó időszakonkinti áradásai után visszamaradó posványos hely mindenütt található, míg a többi falvakban efféle talajhibák alig észlelhetők. Ennek megfelelőleg oszlik meg a váltóláz-morbiditás is a falvak népessége közt: míg a felsorolt völgyfekvésű helységekben a malaria, nevezetesen a bántalom- nak álcás formái (legfőképpen az intermittens idegzsá- bák) szórványos gyakorisággal lépnek fel, addig a hegyvidéken fekvő községek lakosságán az effajta megbetegedések csak elvétve tapasztaltainak. Feltűnő, hogy a megfigyelés alá kerülő autochton inter- mittens-esetek legeslegnagyobb részét a lárváit formák képezik, míg a nagyritkán előforduló tipikus lázrohammal járó esetek, majdnem kivétel nélkül idegenből hurcoltattak be. Az orvosi jelentésekből megtudjuk azt is, hogy a vágparti közcégekben a szúnyogok nagy számmal fordulnak elő, sőt minden lakásban is találhatók.
