Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - III. Duna-Tisza köze
140 Duna — Tisza köze. nem csökkentették. Sőt, ahol ez csak kivihető volt, nem csupán csökkentették, de végképp meg is szűntették. „A járás területe — jelenti Dr. Thurszky Pár járásorvos úr — többé-kevésbbé egyoldalú háromszöget alkot, mely két oldalról folyóvízzel és pedig délről a Duna, keletről a Tisza-folyó által van határolva. A föld felületének fele magas sík, másik fele lapály, vagyis a kiszárított és csatornázott kátyi, titeli és Mosorin — szt.-iványi mocsarak. A Dunának szabályszerű tavaszi és őszi, míg a Tiszának tavaszi és nyári áradása van. E mocsarakat már több ízben ármentesítették, így többek között már 1893-ban, amidőn, mint akkori titeli községi orvos, az utolsó nagyobb malaria-járványt észleltem, azonban végleg 1898-ban lettek védtöltésekkel és levezető csatornákkal ellátva. Az előbb említett nagyobb malaria- járvány 1893. év június havában lépett fel és összeesett a Tisza nyári áradása után való apadásával. Ezen idő óta malaria tömegesen sohasem lépett fel, hanem csak szórványosan és akkor is mindig összeesett a Tisza nyári apadásával. Olykor-olykor észlelhető volt pár napi esőzés után néha egy-egy malaria megbetegedés. Azonban 1898 óta, mióta a mocsarak megszűntek közlekedni a folyókkal és csatornázva lettek, többé maláriát igen ritkán van alkalmunk észlelhetni.“ A legutolsó járványt e vidéken 1893-ban figyelték meg, amikor a hagymáz-jellegű váltólázak domináltak. (Nyár-őszi típus.) A baj okát mindig az ivóvízül használt Tisza vizében keresték. Árvízapadás után rendszerint nagyon elszaporodott e baj a Tisza vizét ivó nép között, sőt Dr. Thurszky úr olyan esetről is tud, amikor hajósok, kik uszályaikkal a Duna távolabbi részéről a Tiszára jöttek és azonnal megbetegedtek, mihelyt a Tisza vizét itták, csakhamar megszabadultak a bajuktól, ha e vizet forralás] után itták. A járás népe egyébiránt a szúnyogokat is respektálja és ellenük célszerűen és ügyesen, többnyire az ágya köré feszített szúnyoghálókkal ú. n. „komornyikokkal“ védekezik. A mosorini, kovilszentivániés koviíi körök, valamint Titel, Káty és Tiszakálmán-
