Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - III. Duna-Tisza köze
Bíics-Bodrog vármegye. 141 falva községek hivatalos orvosainak a közelmúltban lefolyt évekre vonatkozó és javarészt nemleges jelentéseiből következtetjük, hogy a malaria eme tájakon nemcsak mint tájbetegség, hanem egyáltalán kiveszőben van. A titeli fennsík északi lábánál, a váltólázas zsab- lyai vidék mocsaraihoz közel fekvő Mosorin község az egyetlen, ahol a hideglelésnek szórványos esetei ma is előfordulnak még. A malaria szempontjából hasonlóképpen igen kedvezők a viszonyok a topolyai járásban is, mely Bács- megyének közepi, természeti okok folytán is száraz, a Bácsér szabályozása által pedig — egyetlen hely kivételével — teljesen mocsármentessé tett részét foglalja el. Az említett egyetlen mocsaras hely Bajsa községe, mely levezető csatornái dacára körül van véve folyton kiszáradó, majd telődő mocsaras medencékkel. Ebben a faluban tapasztalják a járásban a legmagasabb mala- ria-betegülési arányt, mely azonban itt sem lépi túl a szórványosság fokának határait, még akkor sem, amikor tartósabb esős időjárás után a falubeli váltólázmorbiditás legnagyobb magaslatát éri el. Ha e községtől eltekintünk és eltekintünk az egészen más vidéken (Szabadka város mellett, a palicsi tóhoz közel) fekvő Sándor községétől is, mely csak közigazgatási szempontból tartozik a topolyai szolgabíróság fennhatósága alá és ahol ritka-sporadikus váltóláz van, konstatálhatjuk, hogy ebben a járásban ez az elterjedt bácskai nyavalya a legritkábban előforduló betegségek közé tartozik, melynek szétszórt esetei a Bácstopolya, Ómoravpca, Pacsér, Kishegyes és Szeghegy községek lakossága közt a lélekszám arányában egyenletesen eloszolva jelennek meg, vagy gyakrabban más vidékről (Szlavóniából) bekerült hazatérő vagy idegen munkásokon figyeltetnek meg, míg Csantavér és Feketehegy községekben újabban egyetlen hideglelős beteg sem került észlelés alá Bajsán vegyest fordul elő a három szokásos típus, de a
