Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Meteorológia, mint időjóslás

70

megjelölni a helyeket, a melyeken keresztül vonul? Az időjóslásnak ezen igen egyszerű, mondhatnék igen primitiv módját azonban még e század negyedik tizedében is hiába sürgették némely meteorológusok, mert a legtöbb ember nem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy az örökké szeszélyes időjárás valamiben törvényszerűséget mutasson. Redfield, a viharok ez alapos ismerője, minden nagy energiája mellett sem

tudta keresztül vinni, hogy Amerika Egyesült- /

Államai viharjelzéseket hozzanak be oly módon, hogy a nyugatra fekvő helyekről tudósítás küldessék a keletre fekvő városokba és kikötőkbe, midőn egy-egy vihar közeledik. Loomis, az egyik new-yorki iskolának igazgatója, már 1847-ben ajánlkozott, hogy az ily jelzéseket meg fogja tenni, de sikertelenül. Angolországban ugyanakkor Bell, Németalföld ön Quetelet sürgette az ügyet nem nagyobb eredménynyel.

De nehány vihar, s a roppant pusztítások, melyeket okoztak, gondolkodásba ejtette azokat is, kiket a meteorológia haladása többé-kevésbbó érintetlenül hagyott. A Barbadosz-orkán (így nevezve a szigetről, melyen legnagyobb volt dühöngése) s az a másik vihar, mely 1844 okt. 5-én Kúbát pusztította el, az elméleti kutatásokhoz sok adatot szolgáltatott, s nagy mértékben befolyt arra, hogy a viharokról szóló ismereteink