Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Meteorológia, mint időjóslás

71

határozott alakot öltsenek. Legtöbbet mégis az az orkán tett e tekintetben, mely 1854 nov. 14-én Balaklava mellett széjjel szórta a Krim ellen operáló egyesült hajórajt, s mely balaklavai vésznek is neveztetik.

Ez is, mint minden ilyen vihar, nyugatról tartott kelet felé. November 11-én még az Atlanti- oczeánon dühöngött, — bár nem oly erősen mint 14-én, — aztán végig söpörve Franczia-, Nérnet- s Magyarországon, a Fekete-tengernek vette útját s ott, valamint annak partjai körűi 2 napig dühöngött. A mint a vihar útja köztudomásra jutott, önkénytelenűl fölmerült a kérdés, vájjon nem lehetett volna-e előre értesíteni a Balaklavánál horgonyzó flottát, hogy az orkán készületlenül ne találja? A kérdés tanúlmányozását Franczia- ország hadügyminisztere Yaillant, a kor leghíresebb csillagászára, Le Yerrierre bízta s az igenlő feleletet adott. Kinyilatkoztatta, hogy nemcsak a viharok tartják magukat egészen szabályos, leg- többnyire előre kijelölhető pályákhoz, hanem hogy egyáltalán a szelek menete is kipuhatolható, sőt szintén előre meghatározható, hacsak a légkörnek állapota valamely helyen s a szomszédos vidéken ismeretes.

Ezzel a nyilatkozattal el volt vetve a meteorológia sorsa felett a koczka; ki volt mondva, hogy az nagyratörő tudomány, sőt még lialadásá-