Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)
Meteorológia, mint időjóslás
68 tudjuk meghatározni minden esetben a módot és arányt, a melyben és a mely szerint ez végbe megy. A kérdést nem lehetett tehát véglegesen megoldani; gondoskodni kellett arról, hogy legalább ideiglenesen, valami kerülő úton közeledhessünk hozzá. És ez bizonyos tekintetben sikerült is. Konstatálni lehetett nevezetesen mindenekelőtt azt, hogy egyes lokális tényezőket számba nem véve, az időjárás bizonyos szabályszerű utón halad, s hogy különösen a szélvész meg az alacsony barométer-állással összekötött esőzések egyik országból a másikba vándorolnak. Konstatálni lehetett másodszor azt, hogy a szelek az egyenetlen nyomású légállapot következményei, s igy mindig onnan fognak fújni, hol a levegő nyomása nagy, oda, a hol az csekély. S ez a két körülmény elegendőnek mutatkozott már is arra, hogy a levegő meglevő állapotából következtetést vonjunk a legközelebbi jövőre nézve. Tegyük fel, hogy bizonyos időpontra nézve a lég állapota ismeretes, tegyük fel, hogy pl. egy mély depressió közeledett felénk, míg magas északon nagy levegőnyomás uralkodik. Mi következik ebből? Az, hogy északi szelekre lehet kilátásunk, mert a levegő a magasabb nyomású helyekről a kisebbekre fog folyni. S az is következik, hogy a barométer depressiója tovább ha-
