Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Helyünk a mindenségben

7

mennyi — az élet régiebb keletű, mint a földön, mert magok e bolygók régiebbek. Több ideje volt az életnek kifejlődni, tökéletesedni, mint itt e földön, s valószínű, hogy jobban is tökéletesbedett. A Marson példáúl viszonyokat is ismerünk, melyek különösen előnyös befolyással lehettek a haladás előmozdítására. A tengerek vizei nem egy-két kiterjedt complexusban vannak ott egyesítve, mint nálunk az Atlanti- és Csöndes-óczeán, hanem kérésztűl-kasúl szeldelik hosszú tenger- nyelvek alakjában a szárazföldet, mely ennek daczára egészet képez, nem szigeteket. Az időjárás és a közlekedés esélyei sokkal kedvezőbbek ez által, mint a földön, a hajózás tudománya, s vele a természettudományok kiinduló pontja, a csillagászat is előbb fejlődésnek indulhatott, mint minálunk. Más viszonyok is hatással bírhattak ez utóbbira. A Marsnak két holdja is van, melyek közvetlen közelében keringenek, az egyik oly gyorsan, hogy nyolcz óra alatt megkerüli az egész Marsot, s keresztülmegy a negyedek, a holdtölte és a holdfogyta fázisain. Nálunk is, a földön, a hold vizsgálása adta meg az első impulzust a csillagászatnak, ott több alkalom volt hozzá, hogy ezt tegye.

Nemcsak azt kell elfogadnunk, hogy a többi bolygókon is lehetnek lakók, azt is föl kell tételeznünk, hogy azok nálunknál fejlettebbek.