Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)

Pepticus gyomorfekély

76

Dr. Hirschler Ágoston

mában a fájdalom intensitása a betegnek helyzetváltozása szerint változik, — addig gyomorzsábánál jellegzetesek az egyes rohamok között fennálló, gyakran hosszú tartamú szünetek s a rohamnak a tápanyagok bevitelétől való kifejezett függetlensége. A fájdalomnak külső nyomásra mutatkozó enyhülésén kivül, — mely tünet külömben nem mindig jellegzetes, — ideges gyomorzsábánál a galvánáramnak alkalmazása gyakran fontos megkülömböztető jeleket szolgáltat, melyekre legelőször Leube 56 figyelmeztetett; ha ugyanis emésztés közben a galvánáramnak (különösen a tevőleges sarknak) alkalmazására a fájdalmak rövid idő múlva megszűnnek, ez gyomorzsába mellett bizonyit, mennyiben a fekély okozta fájdalmakat a galvánáram nem befolyásolja. E külömbözeti kórisméi jelnek értéke csak akkor van, ha pozitív irányban dől el, menynyiben egyéb idegzsábákhoz hasonlóan a galvánáram a gyomor- zsábáknál is hatástalan maradhat. Az ideges hajlamra utaló jelek (hysteria, neurasthenia) kimutatása a gyomorzsába felvételét hathatósan támogatja.

A bordaközi idegek zsdbájától a g5’omorfekély okozta fájdalmak néha nehezen külömböztethetők meg, különösen ha a fájdalmas pont a gyomorgödörben fekszik, dyspepticus zavarok vannak jelen, vagy ha a fájdalom a gyomor telődése közben áll elő íLetjbe). A megkülömböztetést egyes bordaközök mentén kimutatható fájdalmas pontok legtöbbször megengedik.

Az epekö-kólikák által okozott fájdalmakkal a gyomorfekély szintén összetéveszthető, ha az utóbbinak kórképében az érzési zavarok lépnek előtérbe. A májnak fájdalmas megnagyobbodása, a sárgaság, a kitágult epehólyagnak, esetleg a benne foglalt epeköveknek kitapintása képezik *a külömbözeti kórismének legfontosabb pontjait, melyekhez járul a fájdalomnak epekő-kólikák- nál a tápfelvételtől való független jelentkezése és rendesen a jobb hypochondriumban való lokalizálódása. A kórisméi nehézségek leküzdése nemritkán csak a kórlefolyás további észlelése kapcsán lehető, mely a fennforgó bántalom természetére nézve világot vethet epekövek kimutatása vagy a hányadékban talált fokozott sósavtartalom által, mely utóbbi tünemény epekőképződéssel nem szokott járni, ellenben a gyomorfekély gyakori kísérőjét képezi.

Vesekövek okozta kólikákkal való összetévesztéstől a betegség fejlődésére vonatkozó adatokon kivül előrement vesevérzé-