Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Bevezetés a gyomorbetegségekhez
4 Dr. Hirschler Ágoston nek gyomortartalmában tejsav szénhydrát tartalmú tápanyagok mellett sem mutatható ki (Boas, Martius stb.). A tejsavas erjedés hiányos nedvelválasztással és a gyomor izomzaíának csökkent működésével járó gyomorbántalmak kisérő tünete, melyek a gyomor tartalmának pangásához vezetve, erjedéses folyamatok fennállásának kedvező talajt teremtenek (idült hunit, tágulat, rák). Boas újabban a tejsav jelenlétét gyomorrákra jellegző kórjelnek tekinti (1. a gyomorrákról szóló fejezetet). Az illő zsírsavak (eczetsav, vajsav) erjedéses folyamatokkal járó gyomor- bántalmaknál fordulnak elő a gyomortartalomban és jellegzetes szagukról ismerhetők fel. Kimutatásuk legegyszerűbb módja Leo szerint az, ha a megszűrt gyomortartalomnak néhány kbcm.-ét kémcsőben melegítve, ennek nyílása fölé megnedvesített kék lakmuszpapírt helyezünk, mely illő zsírsavak jelenlétében megpirosodik. Á gyomortartalom aciditásának további tényezőit esetleg képező savanyít sók gyakorlati szempontból bátran elhanyagolhatók. Az elősorolt kémlésekkel oly egyszerű vizsgáló eljárásokat ismertettünk, melyek minden komplikáltabb eszközkészletet fölöslegessé téve, a gyakorlatban bárki által könnyen kivihetők s ha nem is mondhatók olyanoknak, melyek valamely vegyi vizsgálat iránt támasztott legszigorúbb igényeknek megfelelnek, a mindennapi gyakorlat követelményeinek szempontjából teljesen kielégítők; oly esetekben, melyekben akár tudományos kérdések eldöntéséről, akár kórismézési szempontból igényelt pontosabb vizsgálatról van szó, ott a gyomor savainak quantitativ meghatározását kell végeznünk. A módszerekre vonatkozólag az ide vágó szakmunkákra utalunk. A gyomornedvben a szabad sósav mennyisége egészséges embernél 0.1—0.22°/o között ingadozik; ettől eltérőleg az elválasztott sósav menjdsége lehet emelkedett (hyperclilorhydria), lehet csökkent (hypochlorhydria), sőt teljesen hiányozhatik (achlorhydria). A sósavelválasztásnak e változatait az egyes kóralakoknál fogjuk behatóbban tárgyalni. A gyomornedvben foglalt szerves alkotórészek között jellegző a két erjesztő anyagnak: a pepsimiek és oltónak jelenléte. A pepsin a gyomornedvben foglalt sósavval együtt a fehérjéket peptonokká alakítja át, mig az oltó a tejet megolvasztja. A gyomornedv pepsin- és sósavtartalma lényeges befolyással van az emésztésre; amannak az emésztés rendes menetére szükséges mennyisége szerfelett csekély; a sósav mennyiségének optimuma 0-25% (Boas), ennél alacsonyabb és magasabb százalék a fehérjeemésztést hátráltatja; Klug legújabb vizsgálatai szerint 0'l°/0-nál kisebb sósavtartalommal biró gyomornedv már nem emészti a tojásfehérjét. A pepsin és oltó kimutatásának csekély gyakorlati jelentősége van, mennyiben azok a gyomor nyálkahártyájának legnagyobb fokú és kiterjedésű megbetegedéseinél is csak a legritkábban hiányzanak.
