Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Bevezetés a gyomorbetegségekhez
Bevezetés a gyomorbetegségekhez 3 nek mennyisége a mirigyelválasztás fennállása folytán bizonyos határig növekedik, azután alászáll, de a gyomortartalom teljes kiürítéséig kimutatható és azon fölösleget képezi, mely a fennálló affinitások megkötése után még fennmarad (Rosenheim). Ezen szabad sósav kimutatása hir gyakorlati szempontból kiváló fontossággal. A kimutatására szolgáló kémlőszerek közül legmegbízhatóbbak: a GüNZBURG-féle9 phloroglucin-vanittin próba (a 2'0 phloroglucin, 10 vanillin, 30 0 alkohol abs.-ból álló kémszer nehány eseppjét porezellán csészében a vizsgálandó gyomornedv csekély mennyiségével enyhén melegítve, a folyadék párolgási határán élénk carmoisin-vörös tükör áll elő) és a BoAs-féle resorcin próba10 (resorcin resublim. 5 0, saccb. alb. 3 0, spir. vin. dil. 100 0-ból álló kémszerrel gyengén melegítve a gyomornedv nehány eseppjét, rózsaszínű vagy czinóber- vörös tükör áll elő). Az EwALD-BoAs-féle próbareggeli után s/4—5/4 óra múlva, a Riegel-féle próba ebéd után S1l2—d óra múlva rendes viszonyok között a szabad sósav kémléseinkkel kimutatható, jeléül annak, hogy a sósav elválasztás rendes, vagyis, hogy a tápanyagoknak annyi sósav áll rendel kézé síikre, hogy az összes sósavvonzó affinitások telítése után még csekély sósav-fölösleg van jelen, mely rendes fölösleget kémlőszereink kimutatnak. Ha a kémlések negatívak, ez csökkent sósavelválasztásra utal; ha quantitativ vizsgálat ilyenkor fehérjékhez kötött, de kémlőszereinkkel ki nem mutatható sósavat bőven is derítene ki, az elválasztott sósavmennyiség még sem elegendő, a rendes fölösleg hiányozván. A reactiók túlerős volta fokozott sósavelválasztásra utal, vagyis a telítendő affinitások fedezése után a rendesnél nagyobb fölösleg sósav választatott el (Noorden11). A sósav mellett, ha a tápanyagok szénhydrátokat tartalmaznak, a gyomortartalom savanyú kémhatásának másik oka lehet a tejsav, melyet nem a gyomormirigyek sejtjei választanak el, hanem részben mint szabad tejsav a táplálékkal jut a gyomorba, részben a szénhydrátoknak kóros erjedéséből származik, bizonyos erjesztő mikrobák (tejsav-bacillus, oidium albicans stb.) működése folytán. A tejsavnak ily módon való képződése azonban némiképen ellentétben áll a szabad sósav mennyiségének növekedésével. A tejsav képződéséhez szükséges ezukor ugyanis a keményítőből származik a nyállal lenyelt ptyalin behatása alatt, de csakis alkalicus közegben. A sósav már nagy hígításban is (0'3°/oo Ewald) megszünteti ezen átalakulást, másrészt a tejsavképző baktériumok működése is megszűnik 0'7°/00 szabad sósav jelenlétében (Cohn, Hirschfeld), sőt már 01—0-2°/oo mellett is tetemesen alászáll. A tejsavat az ÜFFELMANN12-féle kémléssel mutatjuk ki: hígított vasehloridoldatnak nehány cseppjéhez 3—í°/0-os carbololdatnak nehány eseppjét adva, az igy nyert oldatot addig hígítjuk vízzel, mig az amethyst szinüvélesz; a megszűrt gyomortartalmat ezen oldathoz hozzá csepegtetve, tejsav jelenlétében a kémlöszernek színe élénk kanári-sárgává változik, A gyomortartalomban foglalt fehérjék és phosphátok kicsapódása a kémlés megítélését megnehezíti, a tejsavas és phosphorsavas sók, fizukor, alkohol a kémszert ugyancsak sárgára festik. Ezért pontosabban járunk el, ha a megszűrt gyomorbennéket elég nagy mennyiségű aetherrel összerázva, a leülepedett aether- hez egy-két csepp vaschloridoldatot adunk; tejsav jelenlétében az aether a kémcső fenekén sárga szinben leülepedik. Gyakorlati czélokra az UFFELMAxx-féle kémléssel, ha jellegzően sikerül, teljesen beérhetjük, kétes esetekben ellenben a Boas által újabban ajánlott aldehyd-próba eszközlendő. Egészséges egyé-
