Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Bevezetés a gyomorbetegségekhez
2 Dr. Hirschler Ágoston sipolyokból nyert gyomornedv adta meg évtizedeken keresztül a módot az emésztés folyamatának tanulmányozására, mely eljárásból kivont tapasztalatok bő torrását nyújtották ismereteink fejlődésének. S ha elismeréssel kell is adóznunk ez idők vívmányainak, mégis azt kell mondanunk, hogy korszakalkotó haladást e téren csak a gyomorkutatónak a gyakorlatba való bevezetése jelez. Habár már e század elején Bush3, Arnott és Som- merville4 használták a gyomorkutatót, mégis KussMAUL-t5 illeti meg az érdem, hogy azt a feledés homályából kiemelve, 1869-ben gyóg3’czélból való alkalmazásával az orvosi világ közkincsévé tette. Utána Leube6 volt az, aki annak kórisméi czélból való használatát fejtve ki, vizsgáló eszközeinknek nélkülözhetlen kellékévé tette, alapját vetve meg ez által a gyomorbetegségek functionális diagnostikájának. betekintést engedve a gyomoremésztés ép és kóros viszonyaiba. A gyomor functiójának vizsgálatára vonatkozó eljárások részletes leírása e munka keretén túlterjedne s igy csupán rövid útmutatás vázolására szorítkozunk; behatóbb tárgyalást talál az olvasó a klinikai diagnostikával foglalkozó szakmunkákban7. A gyomor functiójának vizsgálata első sorban a gyomor nedvelválasztó működésére vonatkozik. A gyomornedvnek, illetve gyomortartalomnak kiürítésére legalkalmasabb az EwALD-BoAs8-féle eljárás: puha gyomorkutatót vezetve be a vizsgálandó egyén gyomrába, ez hasprésének mérsékelt fokú igénybe vétele mellett a gyomor tartalmát a csövön keresztül kinyomja. A nedvelválasztó működésnek vizsgálatából nyert eredmények összehasonlíthatása czéljából okvetlenül szükséges, hogy kísérleti eljárásunk mindenkor egyforma legyen. Legalkalmasabbaknak találtuk az Ewald és Boas által ajánlott «próbareggeli» eljárást (éhgyomorra 300 gr. thea-forrázat és egy száraz zsemlye) és a RiEGEL-féle «próbaebéd» eljárást (íOO gr. leves, 200 gr. beafsteak, 50 gr. fehér kenyér, 200 gr. viz), amannál egy óra múlva, az utóbbi eljárásnál 5—7 óra múlva ürítve ki a gyomrot, annak tartalmát macroseopicus, vegyi és microscopicus vizsgálatnak vetjük alá. A macroseopicus vizsgálat vonatkozik a gyomor tartalmának mennyiségére, minőségére, szagára és az esetleg benne foglalt idegen anyagokra. A vegyi vizsgálattal első sorban a gyomor tartalmának kémhatását kutatjuk. Rendes viszonyok között a gyomor tartalma savanyú, mely savanyúság vagy valamely szabad sav (sósav, tejsav, zsírsavak) vagy a tápanyagokkal a gyomorba bevitt savanyú phosphorsavas sóktól vagy mindkettőjük által lehet feltételezve. A szabad sav rendes viszonyok között a sósav, melyet a gyomormirigyek sejtjei a bevitt táplálék ingere folytán választanak el. Az elválasztott sósav legelőbb a tápszerekkel bevitt hasisokkal közömbös sókat — chloridokat — képez (szorosan kötött sósav); utóbb a fehérjékkel képez acidalbuminatokat és peptonokat (lazán kapcsolt sósav). Ezen savvonzó tényezők telítése után fennmaradó sósav a szabad sósav, vagy mint újabban elnevezték a fölös sósav, mely-
