Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Gyomorrák
Gyomorrák 137 melyek között gyakran akadni hosszú, fonalszerű, nemritkán szögletben vagy zig-zugos vonalakban egymáshoz illeszkedő, nem mozgó bacillusokra. melyekre Boas28 és Oppler29 hivták fel a figyelmet; ezek (saprophyták'?) leggyakrabban pangó, sósavmentes es tejsavban dús gyomorbennékben találhatók, közelebbi biológiai tulajdonságaik még ismeretlenek. A sarcina ventriculi jelenléte, melyet régebben a gyomorrákra jellegzőnek tartottak (Bamberger), Boas és Oppler vizsgálatai szerint szoros viszonyban látszik lenni a gyomornedvben foglalt sósav, illetve tejsav mennyiségével. Vizsgálataik szerint ugyanis a sarcina ventriculi előfordul ugyan a gyomorráknál, jelenléte azonban a szabad sósav jelenlétéhez van kötve; amint az a rákos folyamat terjedése közben eltűnik és a tejsavas erjedés lép fel, az utóbbi a fentebb leirt fonalszerű baktériumok gyarapodásának kedvezőbb feltételeket teremtve, azok a sarcina további életképességét megszüntetik. E klinikai tapasztalatot igazolja Oppler azon kísérlete, melyben nagyfokúan pangásos és rákosán elfajult gyomorba sarcina tiszta culturáját több napon át belétöltve. 24 óra múlva a gyomortartalomban sem górcsővel, sem culturával sarcinát nem tudott már kimutatni. Szerfelett ritkán sikerül a hányadékban jellegzetes rákos elemeket kimutatni. A gyomornedvnek, illetve a hányadéknak vegyi vizsgálata fontos kórisméi jeleket szolgáltathat. Van den Velden30 1878-ban tette közzé azon észleletét, hogy a gyomortágulattal járó pylorus- rák a sósavelválasztás megszűnésével jár s ezt mint külömbözeti kórisméi jelt állította oda, mely később a gyomorrák valamenyi alakjaira ki lett terjesztve. Közlése méltó feltűnést keltett, a kérdés beható vizsgálatok tárgyát képezte, melyek közül különösen Ewald. Riegel, Cahn és Mering, Jaworski és Gluczinski, Xoorden és Honigmann, Klemperer. Rosenheim munkálatai említendők fel. Túlhaladná e sorok keretét a kérdés irodalmának részletes ismertetése és a szóban forgó kérdés körüli hosszas vitatkozás egyes phasisainak bővebb fejtegetése; ettől annyival inkább eltekint hetünk, amennyiben a sok oldalról végzett ellenőrző kísérletek kimutatták, hogy habár szabad sósav a gyomorrák legtöbb esetében a bevezetésben leirt kémlések segélyével nem mutat ható ki. ezen körülmény egymagában absolut becsii differential diagnosticus jel értékével — mint azt régebben hitték — nem bírhat. Bonczolat által igazolt esetek nagy számával rendelkezünk,
