Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
I. rész. Az őskori orvosi tudás - Orvosi tudás a történelem előtti időkben, illetve primitív népeknél
A PRIMITIV NÉPEK GYÓGYSZEREI, 51 mot távolítják el hüvelyen át. Csodálatos, hogy számbave- hető nőgyógyászati tudásról a görögökig egy népnél sem találkozunk. Általában véve a nőgyógyászati tudás minden időben nagyon el volt maradva az illető nép szülészeti tudásához képest egész a XIX. századik. Ginekologiai műtéti beavatkozást a primitiv népnél csak a kasztraciót célzó műtétek alakjában látunk. Az őskori népek megfigyelését nem zavarta se előítélet, se tekintélykérdés, hanem tisztán a tapasztaltak után igazodott. Ily módon a gyógyszerek hatását pontosan figyelték meg, melyre bizonyíték, hogy a legfontosabb gyógyszereket a primitív népektől, nem egyszer a vadaktól vettük át, A boszorkánygyökér vagy álomhozó fű ismeretes volt Indiától Egyiptomig minden népnél (Mandragora officinalis), melynek hódító hatásán kívül tulajdonítottak olyan hatást is, hogy megkönnyíti a teherbe) utást. (Az Ótestamentum szerint Rachel, Jákob második felesége mandragórát vett Leától, hogy megtermékenyüljön és idővel másállapotba is jutott). A primitív, illetve őskori népek hamar rájöttek arra, hogy egyes növények, gyökerek, bogyók hatással vannak az emberi szervezetre. Az ezekhez értő úgynevezett füves emberek, vagy a velük egyenértékű csontrakó emberek voltak ősei a belgyógyászoknak, illetve sebészeknek. Ugyanilyen módon a szüléseknél segédkező idősebb asszonyokból alakult ki a bábák intézménye és végeredményként a szülészet. A primitív ember tudománya post hoc ergo propter hoc alapján épült fel. Messzebbmenő consequentiákat eleinte természetesen nem vonhatott le, de ha valamelyik betegség esetén egy gyógyszer véletlenül használt, úgy azt arra a betegségre már jó gyógyszernek tekintette. Ebből magyarázható, hogy rövidesen minden növényi, állati vagy ásványi eredetű anyagot gyógyszernek használtak fel. Tőlük vettük át a curare-t, a veratrint, atropint, ouabaint, az ópiumot, cocaínt, chinint, sarsaparillát, jalappát, rheumot stb. Az Északamerikai indiánok a lobélíát jónak tartották köhögés ellen. Az euphorbiát emésztési zavaroknál, a terpentint inhalálás alakjában a légzőszervek betegségénél, a sarsaparillát vértisztítás céljaira. Az őskínaiak a lenmagot tápszerül és orvosságúl használták. A keserű mandulát, ánízst, gummi-guttít az emésztési zavarok gyógyítására alkalmazták. Az ős-egyptomiak a myrrhát bebalzsamozóshoz, a tömjént füstölésre, a higanyt bőrbetegségre, a gránátalmát féregűzésre, a rícínusolajat hashajtásra használták. Az őszibarack magjaiból mérget készítettek, (Az ifjú papok esküjüket az ,,őszibarackfa büntetése“ terhe alatt tették le.) Az ős- hinduk fájdalomcsillapításra hasist ittak. Emésztés javításra are- cát rágicsáltak. Sebkezelésre gutsum balzsamot használtak, női betegségek ellen sántái olajat, hashajtásra tamarinda kivonatot vettek. Afrika négerei, Polynesia bennszülöttei nem egy gyógyszerrel járultak hozzá a mai modern gyógyszerkincshez. Mindezeket a szereket tapasztalat alapján adták. Gyógyszertani tudásuk. 4*
