Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)

I. rész. Az őskori orvosi tudás - Orvosi tudás a történelem előtti időkben, illetve primitív népeknél

52 AZ EMBERI ÉLETKOR VÁLTOZÁSA. Az ember életkora. Az őskor embere a létért való küzdelemben sok veszélynek volt kitéve. Az egészségtelen életviszonyok, a környezetből reá leselkedő veszélyek és a fertőző betegségek ellen hathatós mó­don védekezni nem tudott. Könnyen érthető, hogy ily körülmé­nyek között egy csontlelet sem akadt a palaeontológusok meg­állapítása szerint, amely 30 évnél idősebb emberé lett volna. Még a bronzkori temetőkből előkerült csontmaradványok is mutatják, hogy abban az időben a legtöbb ember 17—30 éve között halt meg. A továbbiak folyamán látni fogjuk, hogy a római császárok ide­jében is 30 év körül mozgott az emberek átlagos életkora. Az annál öregebbek kivétel számba mentek A középkorban az élet- körülmények javulásával, már 30—40 évre emelkedett az embe­rek átlagos kora, úgy Európában, mint Amerikában az aztékok között, (Manapság ugyanezt az életkort látjuk a négereknél és a természeti népeknél.) A betegségek leküzdése,egészségesebb élet­viszonyok teremtése, az egészségvédelem, az élet meghosszabbodá­sához vezetett. Ezek következtében a XX. században az átlagos élet­kor 50—60 évre emelkedett. Az orvostudomány szempontjából ennek jeletősége abban van, hogy a hosszabb élettartam alatt nagyobb tapasztalatot gyűjtő orvosok és tudósok pontos megfi­gyeléseiket és tudásukat hosszabb időről adhatják át az utána jövő generációnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom