Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
I. rész. Az őskori orvosi tudás - Orvosi tudás a történelem előtti időkben, illetve primitív népeknél
AZ ORVOSTUDOMÁNY ŐSKORA. 53 kölcsi fejlődése vette át a vezérszerepet. A szellemi fejlődésre a lehetőséget az írás feltalálása adta meg, ami által az ember tapasztalatát, gondolatát, tudását feljegyezte és megörökítette az utókor számára. Az írás jelentősége éppen abban van, hogy általa az egyed megteheti a szellemi fejlődésnek azt az útját, amit az emberiségnek megtenni évezredekbe került. Amint az egyed embrionális fejlődésében megismétlődik az egész faj fejlődése, épúgy az egyed szellemi fejlődésében az írás kapcsán megismétlődik az emberiség szellemi fejlődése. A születés a testi életet, az írás a szellemi életet adja át generációról generációra. Az emberiség haladásában a szellemi fejlődésen kívül fontos tényező az erkölcsi erő fejlődése is. Ez a rúgója a lelki fejlődésnek. A vágy a jobb, a szebb, az igazibb, a tökéletesebb után adja meg úgy az egyénnek, mint az egész társadalomnak az alapot a tökéletesedésre. Ezt a megállapítást bizonyítja az a körülmény, hogy amíg szellemi és erkölcsi erő nélkül az emberiség az évmilliók során csak testi fejlődésen ment át, a történelmi idők hatezer éve alatt a testi fejlődésen kívül óriási szellemi, tudományos és erkölcsi előhaladást tett. Orvosi tudás a történelem előtti időkben, (illetve a primitiv népeknél). (Kr. e. ? — 4.000-ig). Történelem előttinek nevezzük azt az időt, melyről nem maradt ránk írott emlék. Ebben az időben már több népnél látunk kultúrát kifejlődni. Házak építése, fegyverek, luxuscikkek azok, amelyekből következtetni tudunk arra, hogy egyes népeknél már voltak kultúrigények. Az ifjú népek szellemi fejlődésére nagy behatással volt a környező világ. Ä nagyobb természeti jelenségek: a csillagok, az időjárás, kozmikus tünemények, valamint a betegségek közt összefüggést láttak. A növények, bogyók, gyökerek stb, élvezete után nem egyszer azok különleges hatását is tapasztalták és így rájöttek azok gyógyhatására. Meglepő, hogy a föld különböző részein élő primitiv népek a gyógykezelésekre és műtétekre egymástól függetlenül jöttek rá. Őket csak a megfigyelés, az állatoknál ellesett példa és a gondolkozás vezette. A szükség, az ösztön és a tapasztalat az a három főforrás, mely az emberiségnek a legidősebb tanítómestere volt. Igaza van Bastíannak, midőn azt mondja, hogy ,,az emberiség egységes természete és gondolírás. Erkölcsi erő.
