Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
I. rész. Az őskori orvosi tudás - A kultúrember kifejlődése
MAGASABB FEJLETTSÉGŰ EMBERTÍPUSOK. 31 utóbbinak koponyáján behegedt szélű csonthíány tátong. Valószínű, hogy már gondos ápolásban volt része. Talán ez a legelső nyom az emberiség történetében a csont gyógyulásról, illetve a gyógykezelésről. A műveltség vidékek szerint már különbözött. A délfranciaországi és spanyolországi barlangok fala remekbe- készült állatrajzokkal, sőt festményekkel van díszítve. (A lour- desi Magdalena barlang, a más d'azyli, altamiraí barlangok;* a des rochesi barlangban lapockacsontból készült palettákon 17 féle ásványi festéket találtak meg a kutatók. Hazánk területén a ba- jóti, a borsodi, a Bükk és Pilis hegységi barlangokban, a pilisszántói kőfülkében még csak primitívebb rajzok láthatók.) 16. ábra. Kőkorszakbeli női ábrázolások. (Reinach után). Az emberi művelődésben magasabb fokozatot jelent az azyli típus,** mely már csiszolta a kőszerszámaít és azok kilyukasztásával baltákat, kalapácsokat készített. Kiterjedten használta a szépen megmunkált csontszerszámokat. Földművelést, állattenyésztést űzött. Háziállatként tenyésztette a lovat, marhát, juhot, és a kutyát. Már nem barlangokban, hanem sátrakban, cölöpépítményekben, illetve földvárakban lakott. Azok falát geometrikus vonalakkal díszítette fel. Táplálékul felhasználta a gabonát és ételeinek elkészítésére agyagedényeket égetett. Művelődése tehát olyanfokú lehetett, mint számos jelenlegi primitív népé, sőt némely tekintetben még magasabb fokon állott. Erre az időre tehető a zene eredete. A nyilak húrjainak pengetésével és a fazekakra kötött bőr ütésével már megvalósíthatták a legprimitívebb hangszereket, amelyekhez járult a lábszárcsontból készített síp is. (A sípcsont innen vette elnevezését.) Spencer Herbert szerint a szenvedélyes beszédből és hanglejtésből alakult ki a dallam, a tagoltságból a ritmus. Nézetének alátámasztására kimutatja, hogy a primitív népek éneke ma is szavaló jellegű, recitációs. Darwin a melódiát tartja a zene őselemének és nézete szerint a zenére példát a legősibb korban a madárének szolgáltatott. Amint a madarak párzás idején dalokkal, csalogatják párjukat, úgy az ősember is „szerelmi dal“-lal kedveskedhetett párjának. Büchner kimutatja, hogy a primitív népeknél nem a dallam, hanem a ritmus van előtérben. Ezért a ritmusból vezeti le a zenét. Ausztrália és más földrészek pri* Sautuola fedezte fel az 1870-es években e barlang világhíressé vált karcait és festményeit. ** Ez időtől kezdve a mainak megfelelő az éghajlat. Neolith. Az azyli ember. A zene eredete.
