Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)

II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya

250 A NŐI NEMISZERVEK BONCTANA . Anatómia. Soranos. szám. Augustus idejében már a flotta legénységét sem tud­ták született rómaiakból összeállítani. Galenos idejében pe­dig annak is a felére csökkent a születés, ami az idegen­ből történő csoportos bevándorlással együtt sem érte el a halálozás számát. E mellett a járványok is tizedelték a la­kosságot Ezek a viszonyok Róma bukásához kellett vezes­senek, hiába küzdöttek ellene az államférfiak. Camillius cenzor megadóztatta az agglegényeket, a földkiosztásoknál előnyben részesítették a gyermekes családokat (a gyerme­kek száma arányában). A Poppea törvény szerint a nőtlen nem örökölhetett, a gyermektelen család csak fél örökséghez juthatott, de Tacitus szerint ez sem használt már. Miként az orvostudomány csak akkor indulhatott fejlődés­nek, amikor az orvosok megismerték az emberi szervezet felépí­tését, összetételét, úgy a szülészet és nőgyógyászat művelésé­nek is előfeltétele volt a bonctani viszonyok megismerése. E fon­tos kérdést régente elhanyagolták. Fantasztikus elméletekkel ma­gyarázták a férfi és női szervezet közötti különbségeket. Alexandriában Herophílos volt az első, aki felismerte a pete­fészket és annak rendeltetését. Ezáltal fényt derített a női szer­vezet kialakulásának lényegére. A kezdet tehát már meg volt adva, de a nemi szervek anatómiájának pontos kiderítése még sokáig \áratott magára. Az időközben végzett állat boncolások téves nézeteknek szolgáltak alapjául. Pl. ezek révén a méhet két szarvú szervnek tartották, melynek kiöblösödését úgy fogták fel, mint a kotiledok megtapadásának helyét. Cornélius Celsus is csak röviden emlékezett meg hatalmas művében a nemi szervek és a medence bonctani viszonyai­ról. Rufos a superfoetatioról valamint a női meddőségről értekezett. A női nemi szer­vek anatómiáját pontosan írta le, megemlékezett a kiitorisz- ról, a hüvelyről és a mén egyes részeiről. Ismerte a tu­bának a méhürbe való szájad- zását és tudta, hogy a meden­cecsontok között a szimfi- zis porc foglal helyet, hogy szülés alatt a medence tá­gulhasson. Kr. u. a II--ik szazadnak kellett elkövetkez­nie, amikor Soranos és Gale­nos kidolgozták e kérdést. Soranos maga is boncolt és nagy súlyt helyezett a női nemi szervek anatómiájának megismerésére. Az előbbi idők felfogásával szemben hangsú­lyozta, hogy a méh nem két­187. ábra. A méh legrégibb ábrázo­lása Soranos művének a IX. század­ban történt kiadásában. (Weidler után).

Next

/
Oldalképek
Tartalom